Viszlát!

Megállított az utcán egy idősebb úr, s megkérdezte, vennék-e tőle zoknit. Mert szeretne pénzt adni az orvosának a közeli szívkórházban, ahová kezelésre jár. Vettem, több párat is. Másnap ugyanez a férfi cigarettát árult a pályaudvar közelében, hogy legyen miből hazautaznia a határon túlra. Bár nem dohányzom, vásároltam tőle két dobozzal. Harmadnap azonban megint csak megállított, ismét zoknit árult, ezúttal az unokájának szeretett volna ajándékot venni. Hát nem utazott haza? – kérdeztem. Ő erre sarkon fordult és futásnak eredt. A mozgásából ítélve nem lehet különösebb baj a szívével. Inkább csak az arcmemóriájával.