VOLT: sártenger és nagy banzáj

[caption id="" align="alignleft" width="104"] A soproni VOLT Fesztivál több mint tíz éve vonzza az ország minden tájáról a lelkes fiatalokat
[/caption]Sopron sokkal inkább magáénak érezte a VOLT Fesztivált, mint egy hete Mezőtúr a maga Wan2 fesztiválját. Csak abban hasonlított egymásra a két zenei rendezvény, hogy az időjárás szeszélye dagonyázásra késztette mind a mezőtúri, mind a soproni mulatozókat. A soproni VOLT-ra éppen annyi ember érkezett a szinte végig szakadó esőben, mint amennyit a kemping és a kiszolgálórészleg kényelmesen el tudott látni: sörrel, étellel, meg persze zenei élménnyel. – Bebizonyosodott, hogy aki idejében eldönti, hol bulizik a nyáron, annak nem kell tartania az esőtől – mondta péntek délután Lovász Tibor miskolci egyetemista, aki barátnőjével érkezett a rendezvényre. – Már két hónapja megvettük a jegyet, és fejenként hatezer forintért kaptunk egy fabungallót, ahol ugyan víz nincs, de rendes vetett ágyban alszunk háromszáz méterre a nagy színpadtól – folytatta a fiú, majd barátnője egy hatalmas pókot tessékelt ki piciny szobájukból az esőre.

A „preventív” szórakozókból volt kevesebb, a többség esőkabátban, többnyire hátközépig, de minimum combközépig merült el a föld és az esővíz elegyéből összeálló „trutyiban”. A zenei felhozatalról különösebben most egy kivétellel azért nem érdemes beszélni, mert ugyanazok a zenekarok léptek fel néhány külfölditől eltekintve, mint amelyek az összes többi nyári fesztiválon zenélnek. Péntek este Ákos valami olyat művelt a színpadon, ami arra késztetett rajtam kívül is vagy tíz-tizenegyezer embert, hogy dacolva az elemekkel, végigtombolja a hangversenyt. Előre nem nagyon harangozták be, hogy a bulin ott lesz Ákos két korábbi zenésztársa, Hauber Zsolt és Menczel Gábor is. De ott voltak, így néhány dal erejéig összeállt a régi Bonanza Banzai. A tizenéves Ákos-fanatikusok többsége nagyobb szövegbiztonsággal énekelte bálványával a régmúlt sikerszámait, mint a slágerré nem vált, de szintén Kovács úr repertoárjához tartozó felvételeket. Három órát zenéltek, aztán Adjon Isten jó éjszakát…

Fogyasztóvédelmi szemmel végigjárva a rendezvényt megállapítható, hogy a csapolt fesztiválsörtől előbb kap az ember gutát és telítettségérzetet, mint hangulatot. Tény az is (Mezőtúr és Sopron ebben hasonlít), hogy a tábori pizzás által használt szósz – csak óvatosan nevezhetjük ketchupnak – jelentősen könnyíti az emésztést. Kiderült az is, hogy a kürtőskalács és a poénos feliratokkal és grafikákkal díszített pólók iránt megcsappant a kereslet. Nyerő volt azonban a lángos és a csináld magad hot dog. Rutinosabb fesztivállátogató kezében többnyire nem csapolt, hanem a nála 40-50 forinttal drágább dobozos sör volt látható. A sült kolbásznak nevezett termék mustárral, kenyérrel és sörrel „menüsített” változata is inkább feledhető, mint tápláló volt.

Szubjektív értékelésem során a legtöbb pontot a TV Paprika és a Filmmúzeum közös sátra kapta. A névadó növény töltött változata paradicsomszósszal és sós vízben főtt krumplival az egész VOLT Fesztivál legkirályibb eledele címet kapta. Az „archív” részben pedig napközben retrohangulat, Superman-előadás és húsz évvel ezelőtti videodiszkó volt a program –  hozzá kell tenni – a fekve, állva vagy ülve figyelők legnagyobb megelégedésére.

Sopron olyannyira megtelt, hogy egyetlen szabad szálláshelyet sem lehetett találni a városban. Ebből látszik, hogy a szervezők elérték céljukat, és versenyképes fesztiválprogramot alkottak. Ám az igazi kérdés az, hogy ha véletlenül mégis jó idő lett volna, és valóban megdől az álmodott ötvenezres nézőszámcsúcs, akkor hová szállásolták volna el a hajnali háromnegy-venes vonattal hazainduló fesztiválhuligánokat. Mindazonáltal az esemény sajtófőnöke, Vető Viktória örömmel nyilatkozta, hogy idén negyvenötezer látogatója volt a rendezvénynek, azaz mintegy tízezerrel több, mint tavaly.