Viszlát!

Egy szellemileg visszamaradt ügynök (férfi) próbál eladni kedvezményes percdíjakat egy kelletlen, pökhendi és neveletlen nőnek, aki végül rácsapja az ajtót. Azt hiszem, ez a hirdetés versenyre kelhet minden idők legízléstelenebb reklámjának címéért. Pedig a mezőny népes, elég csak a ruhaöblítőt ajánló pasast mint férfit kikosarazó asszonyságot említeni (a cuccot azért elfogadja). Ez a stílus épp a nőiséget, a női nemiséget kihasználó szpotok fordítottja. Elutasítja az udvariasságot, a kedvességet, amiben persze nincs semmi csodálnivaló, mert éppenséggel a mindennapi életet utánozza. Sokan nem csak az ügynököket utálják, egymást is. Ennek pedig nem kell reklám. (gyz)