A szabályok újak, a sorrend a régi

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Varga Dániel (2) igencsak kitett magáért a kupában, a Szegednek és az Egernek egyaránt három gólt lőtt
[/caption]Megadták a szezon alaphangját a Magyar Kupa fináléjában pólózók, a Vasas és az Eger igencsak nívós mérkőzésen küzdött meg a serlegért. Más kérdés, hogy minden a tavalyi forgatókönyv szerint alakult, azaz: kupagyőztes lett a Vasas (13-12), az Eger pedig a második. A múlt uralmát támasztja alá a két edző nyilatkozata is. Földi László azt emelte ki, hogy akárcsak a tavalyi szezonban, most is az egységnek, az elszántságnak, az egymásért való küzdésnek jutott főszerep a sikerben. Gerendás György pedig kénytelen volt megállapítani, hogy miként egy esztendeje, most is úgy érezték a játékosai, hogy az Euroliga-második, magyar bajnok Domino-BHSE elődöntőbeli legyőzésével elvégezték a „melót”.
És ha már itt tartunk, a Domino mesterének, Kovács Istvánnak is azt kellett mondania, amit a tavalyi szezonkezdetkor, azaz: nekik a lehető legrosszabb időpontban vannak a kupamecscsek, elvégre csapata adja a válogatott gerincét, a játékosoknak (Fodor, Kiss Gergely, Benedek, Vári, Molnár Tamás, Biros) pedig muszáj pihenniük, különben nem bírják a tempót a jövő nyár végéig. Így kevesebb idejük jut a kupameccsek előtti közös gyakorlásra, mint a többieknek.
Mindez persze semmit sem von le az Eger érdemeiből. Már hogy vonhatna, amikor az elődöntőben nagyon hamar 3-0-ra elhúzott a Domino, ám aztán jött Eger, és magabiztosan győzött 12-8-ra. A medencében történtek alátámasztják Kovács edzőt, hiszen több olyan szituáció volt, amikor a ziccerig eljutottak a játékosai, ám aztán képtelenek voltak gólra váltani az esélyt.
A Vasas azért is megérdemelten nyerte meg a kupát, mert az elődöntőben, Szegeden nyert. Szegeden, ahol mindenki a hazai gárda győzelmét várta. Meg azért is, mert a tavaszi bajnokin is nyertek a szegediek, akik az első negyedben még remekeltek, ám aztán, kettő-nullás vezetés után a következő kétszer nyolc perc során öt gólt kaptak, s egyet sem lőttek. Aztán kemény munkával sikerült a döntetlenig eljutniuk, ám végül Vindisch Ferenc gólja döntött (7-6) a továbbjutásról (akárcsak egy nappal később a kupagyőzelemről). Gyöngyösi András szegedi edző pedig keserűen állapította meg, hogy csak akkor vihetik valamire, ha a játékosok több alázattal közelítenek a játékhoz és edzőjükhöz egyaránt.
A Vasasnál persze teljes az öröm. Okkal. A csapat túllépett a saját árnyékán a kupában nem állt meg tizenhárom győzelemnél, mint a bajnokságban (legutóbb 1989-ben nyert a Vasas).
A tizennegyedik siker felé vezető úton az idényelő nehézségeit kimagasló csapatmunkával hidalták át, akárcsak az új szabályok kiváltotta, esetenkénti zűrzavart. Mert még idő kell ahhoz, hogy a játékosok megszokják a nyolcperces negyedeket, a harminc másodperces támadóidőt vagy a már öt méterről kapura lőhető szabaddobásokat. Bár…
A döntőben Vindisch szabaddobásból lőtte a győztes gólt, igaz, hét méterről, amit korábban is megengedtek a szabályok. De meglehet, a módosítás jóvoltából fordult meg egyáltalán Vindisch fejében, hogy akkor és onnan kapura lője a szabaddobást.

Ha tovább tart…

A Vasas pólósai csak titkon remélték a sikert, így érthető túláradó boldogságuk. És az optimizmusuk is. A válogatottak közül Steinmetz Ádám bevallotta, hogy legfeljebb a rokonaik hittek a sikerben, Steinmetz Barna szerint pedig olyan jó volt a meccs, hogyha néhány perccel tovább tart, meglehet, nem a Vasas nyer. Varga Dániel látta társai szemén, hogy nem veszíthetnek, ami garancia lehet arra, hogy az egész szezon sikeres lesz.