Hírek

2005.09.26. 00:00

Adenauer kalandjai Moszkvában

A diplomáciai kapcsolatokért cserébe Konrad Adenauer 1955-ben elérte, hogy az utolsó német hadifoglyokat is hazaengedjék a Szovjetunióból. A tárgyalásokon ajánlatos volt bírni a szeszt.

Gyulay Zoltán

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A brit McMillan, az amerikai Eisenhower, a francia Charles de Gaulle, Adenauer és Debré francia kormányfő
[/caption]Egy kanál olívaolaj történelmet írt. Hans Globke, a nyugatnémet kancellári hivatal volt vezetője diktálta a Szovjetunióban minden német delegációtagba. Hogy aztán valóban Globke házi receptjének vagy inkább diplomáciai ügyességének köszönhetően tért vissza ötven esztendővel ezelőtt Moszkvából győztesen az akkori kancellár, Konrad Adenauer, az örökre titok marad. Amikor hat nappal korábban a Lufthansa Super Constellation típusú gépe leszállt a szovjet fővárosban, díszszázaddal és a szovjetek által a második világháború idején meggyűlölt nemzeti himnusszal fogadták. Sokkal inkább hivatalos állami, mintsem munkalátogatásra emlékeztető körülmények. Hasonló kedéllyel folytak a tárgyalások is a Szpiridovka-villában: Nyikita Szergejevics Hruscsov pártfőtitkár és Nyikolaj Bulganyin miniszterelnök a kapcsolatok normalizálására törekedett. mögöttes szándék az általuk létrehozott NDK elismertetése volt a nemzetközi életben – amit persze Adenauer foggal-körömmel igyekezett megakadályozni.

A barátságos hangnem kőkemény tárgyalásokba fordult. Bulganyin szerint a fogva tartott németek mind háborús bűnösök voltak, „asszonyok és gyermekek gyilkosai”. Adenauer ezzel szemben elfogadhatatlan dolognak minősítve bírálta a szovjetek tömeges erőszakát és gyilkosságait Németországban. Hruscsov és külügyminisztere, Vjacseszlav Molotov tajtékzott, mire a kancellár egyértelműen a Molotov–Ribbentrop-, más néven a Sztálin–Hitler-paktumra utalva megkérdezte Molotovtól: „Végül is ki kötött szerződést Hitlerrel, ön vagy én?” Adenauer kemény maradt. Órákig imádkozott térdepelve Moszkva egyetlen katolikus templomában, és nem akart hazarepülni.

Bulganyin végül a Kremlben egy fogadáson jegyzékváltást javasolt. Bonn fölveszi a diplomáciai kapcsolatokat Moszkvával, a Szovjetunió pedig kötelezi magát, hogy szabadon bocsátja a fogva tartott németeket. Csak a hadifoglyokat vagy mindenkit, aki „gátolva van a hazautazásban?” – kérdezte Adenauer. Mire Bulganyin lelkesen: „Vszjeh, vszjeh”, azaz „mindenkit, mindenkit”. Közben persze fogyott a vodka és a pezsgő, ám az olívaolajnak köszönhetően a már akkor hajlott korú Adenauer derekasan bírta. Hivatali idejének tizennégy esztendeje alatt ez volt a kancellár legnagyobb sikere. Már Köln/Bonn repülőterén hősként fogadta a tömeg, egy katona édesanyja egy óvatlan pillanatban megcsókolta a kezét. Csak az ország újraegyesítése után előkerült NDK-iratokból derült ki, hogy a szovjetek mindvégig „cseretárgyként” kezelték a fogoly németeket, így aztán elképzelhető, hogy Adenauer mégsem a lehetetlennel próbálkozott.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!