Az emberi szaglásnak is van iránytűje

Az emberi orr – akár a híresen jó szimattal rendelkező ebek szaglószerve – képes megállapítani, hogy honnan érkezik a szag, amit érzünk.
Az emberek ugyan soha nem fognak olyan jól szimatot fogni, mint a kutyák, de valamiben mégiscsak hasonlítanak a leghűségesebb négylábúakhoz: képesek felismerni, hogy melyik irányból érkezik a szaglószervüket megcsapó illat.
Az agy két különböző régiójának köszönhetjük ezt a különleges tulajdonságot: annak, amelyik a szagok érzékeléséért, és annak, amelyik a hangok és a látás koordinálásáért felel, állítják a Kaliforniai Egyetem kutatói.
Az illatanyagokat, szagingereket az orr veszi fel. Onnan az információkat az úgynevezett olfaktorikus (szagló-)ideg juttatja el az agyba. A legtöbb szag ilyenkor egy másik ideget, az úgynevezett trigeminuszt is működésre készteti.
A háziasszonyok jól ismerik a hagymahámozással járó kínos gyötrelmeket. Azért „sírunk” ilyenkor, mert a hagymaszag akkora hatással van a trigeminuszra, hogy sokan könnyezni kezdenek miatta.
Ahhoz, hogy a két ideget külön-külön is tanulmányozhassák, Jess Porter és kutatótársai először két olyan anyagot mutattak az önkénteseknek, amelyek csak alig, majd két olyat, amelyik erősen ingerelte a trigeminusz-ideget. A kísérletek alatt az önkéntesek különleges maszkokat viseltek, amelyek segítségével a kutatók befolyásolni tudták, hogy az illat a jobb vagy a bal orrlyukba jusson.
A résztvevők egyértelműen meg tudták állapítani, hogy melyik irányból jött a szag. A kísérletek során mérték a vizsgált személyek agyműködését, így jöttek rá, hogy a két orrlyukat érő ingerekért különböző agyterületek felelnek.
Emellett észrevették, hogy a vizsgált esetekben a gyrus temporalis is aktív volt. Az agynak ez a része felel a hangok és tárgyak elhelyezkedésének azonosításáért.
Az agy annak alapján helyezi el térben a hangokat, hogy mennyi idővel később jut el az inger a jobb fülbe, mint a balba, vagy fordítva. Ez az orr esetében is hasonlóan működhet.
Gyakran felmerült már tudóskörökben a kérdés, hogy az emberek képesek-e térben elhelyezni a szagokat anélkül, hogy a szemükkel megkeresnék a forrást, mondta el Noam Sobel, a kutatócsoport egyik tagja. A későbbiek során a tudósok terepkísérletek alkalmával is próbára tennék az önkéntes vizsgálati alanyok ezen tulajdonságait.