Bocsánatot kért a gyilkos

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A Fővárosi Bíróságon, Vaskúti András bíró (balra) tanácsa előtt felel tettéért az azerbajdzsáni főhadnagy, Ramil Safarov Száhib (középen áll)
[/caption]Bocsánatot kért a per legutóbbi, tavaly november végi tárgyalási napján Ramil Safarov Száhib (27), amiért tettével rontotta a jó magyar–azeri kapcsolatokat. Az azerbajdzsáni Száhib ugyanakkor beismerte, hogy 2004. február 19-én hajnalban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kollégiumában ő ölte meg Gurgen Margaryan (27) örmény hadnagyot és próbálta megtámadni annak honfitárást, Maucghyan Hayk századost. A vádlott és áldozatai az egyetem Békepartnerségi Katonai Nyelvképzési Központjának intenzív angol nyelvtanfolyamára érkeztek Budapestre. A vádirat szerint Száhib az 1992. február 26-i azerbajdzsáni–örmény, sok polgári áldozatot is követelő fegyveres összetűzés évfordulójára időzítette bosszúját. Azért támadt baltával a két örmény tisztre, hogy az azeri áldozatok miatt elégtételt vegyen. Bosszúvágya és az örmények elleni gyűlölete folyamatosan nőtt, így nem várta be az évfordulót, hanem február 19-én hajnalban akcióba lépett. Előtte két nappal a Fogarasi úti Tescóban élelmiszert, egy 65 centiméter nyélhosszúságú baltát és fenőkövet vásárolt. A baltát és a követ elrejtette kollégiumi szobájában.

Február 19-én hajnali háromnegyed ötkor zsebre vágott egy tőrkést, kézbe fogta a baltát és belépett a szomszéd szobába, ahol gyakorlatilag lefejezte az ágyban alvó Gurgen Margaryant. Közben oroszul átkozódott, gyalázta áldozatát. Utána keresni kezdte Maucghyan Haykot. A baltával megpróbálta betörni az örmény szobájának zárt ajtaját. „Nyisd ki örmény, nyisd ki, mindegyikőtöknek elvágjuk a torkát! Nyisd ki örmény, nyisd ki, elvágjuk a torkotokat!”, kiabálta közben oroszul. Végül nem sikerült betörnie, a kollégium többi felébredt hallgatója és a kiérkező rendőrök megfékezték. Az azeri tiszt előre kitervelten, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés és emberölés előkészületének vádjával került a bíróság elé.

Ramil Safarov Száhib az első tárgyalási napon tagadta, hogy előre kitervelte volna tettét. Mint mondta: a másik örmény tisztet nem is akarta megölni, ezért az emberölés előkészületében nem érzi magát bűnösnek. Azt elismerte, hogy megölte Gurgen Margaryant, de azt állította, hogy az örmény tisztek provokálták őt. Az előre megírt és a bíróságon felolvasott vallomása szerint csak Budapesten szembesült azzal, hogy a tanfolyamon örmények is részt vesznek. A történelmi ellenségeskedés miatt igyekezett is elkerülni őket, sikertelenül. Az örményekkel a kollégiumban és kirándulásokon találkozott.

A vádlott szerint az örmények „gúnyosan mosolyogva úgy viselkedtek, mint egy győztes hadsereg tisztjei a legyőzöttekkel szemben”. Szahib állította: az örmények hatszor is provokálták őt és társát. Akkor vesztette el a türelmét, amikor az egyik örmény meggyalázta az azeri zászlót. Ez annyira bosszantotta, hogy csak a bosszúra tudot gondolni. Megvette a baltát, és elhatározta, hogy „olyan bemutatót tart, amivel szemlélteti társainak, hogy milyen mészárlást vittek végbe a hazáját 1992-ben megtámadó örmény csapatok”.

A mészárlás előtti este összefutott a kollégium folyosóján a két örmény tiszttel, akik látva, hogy papírokat olvasgat, megjegyezték: „ez itt nem a tanulás ideje, hanem a harcé”. Ekkor vallomása szerint már nem volt ura önmagának, és szinte öntudatlanul cselekedett. „Ők is ezt csinálták nyolcezer emberrel a mieink közül”, indokolta meg tettét Szahib.

Valódi életfogytiglan?

Akár valódi életfogytiglanra is ítélhetik Száhib főhadnagyot. A politikailag kényes per kezdetén az azeri és az örmény diplomácia is képviseltette magát. A két ország nagykövetségének munkatársai várhatóan kedden is a tárgyalóteremben lesznek. Örmény források szerint Száhibot nemzeti hősként tisztelik budapesti bosszúja miatt.