Bush megússza New Orleans-t

Allah büntetése – ezt üzente Bush elnöknek az Egyesült Államok déli partjainál tomboló Katrina hurrikánnal kapcsolatban az al-Kaida, beszédesen bizonyítva ezzel, hogy a terroristáknak nemcsak az infrastruktúrája, de az ízléstelensége sem ismer határokat. Bár az elnöknek talán még ennél is jobban fájhatott Fidel Castro humanitárius felajánlása, amely szerint Kuba 1500 orvost küldene az Államokba, segítendő a bajbajutottak ellátását. Busht azonban saját ellenzéke sem kíméli. Nem hitt a vészjelzéseknek, későn ébredt, rosszul szervezett, mondják, írják róla a tévék, illetve a lapok, ami még csak hagyján, de az egyszerű állampolgár is roppant morgolódik. Nimbuszát, reményét, hogy nagy elnökként vonulhat be a történelembe, alighanem elfújta a szél. Válságteljesítményét már az első napokban is csak a társadalom 48 százaléka tartotta megfelelőnek, de ahogy a halottak és a sokkoló tények száma növekedni fog, az arány bizonyára tovább romlik majd. Nem csoda, ha Washington, miután az érthetetlen kábulatból lassacskán magához tért, azonmód politikai kármentésbe – is – kezdett.

Kérdés persze, ez utóbbi sikerülhet-e. A vádak java része ugyanis mélyebb a katasztrófa kiváltotta érzelmeknél. Az, hogy New Orleansból először a gazdagokat mentették ki, máris szinte osztályalapú megjegyzésekre ragadtatott jó pár elemzőt. Sőt, mivel a cserbenhagyottak közt többségben voltak a színes bőrűek,
a régóta megoldottnak vélt faji probléma is előkerült. „Bush elnök nem törődik a feketékkel. Márpedig főleg szegény, fekete tömeg maradt a városban”, jelentette ki egy népszerű, tehát véleményformáló rapénekes, Jesse Jackson tiszteletes meg egyenesen azt vágta oda, hogy „a szövetségi kormány válasza a természeti csapásra a faji igazságtalanságban gyökerezik.” Igaz, a feketék sohasem voltak megveszekedett republikánus szavazók, de a Katrina után a konzervatívok valószínűleg még kevésbé számíthatnak majd a szavazataikra.

Sokan kötik össze Bush mostani téblábolását az elnök immár egyre népszerűtlenebb iraki politikájával. Ebben ugyan felsejlik némi demagógia, mert a Katrina sajnos Irak nélkül is jött volna, Irak meg a Katrina nélkül is kapitális kudarc, no de a politikában mindig kéznél van a demagógia, s ennek olykor még az amerikai elnök is megissza a levét. De nagyobb baj ennél, hogy a két fiaskó az olaj révén különösebb politikai aknamunka híján is összekapcsolódik, ennek következménye pedig az egész világra kihat. Az a hatvanmillió hordó kőolaj és olajtermék, amit a Nemzetközi Energiaügynökség a rendkívüli tartalékokból a minap volt kénytelen piacra dobni, jól mutatja a dolog komolyságát. Az ilyen helyzet pedig királyi pozícióba juttatja a nagy tartalékokkal rendelkező arab országokat vagy a mostanság nem kifejezetten Amerika-barát Venezuelát. Lehet, hogy Castro után Bushnak maholnap Chavez is felajánlja a segítségét?