Hírek

2005.09.24. 00:00

Egy évtized munkája másfél percben

Tizenhárom egyéni és egy csapataranyérem ékesíti a magyar tornasport olimpiai tablóját.

Hegyi Áron

[caption id="" align="alignright" width="323"] Keleti Ágnes minden idők legeredményesebb magyar tornásza. Az ötvenes években öt olimpiai aranyérmet nyert
[/caption]Az első kettőt dr. Pelle István szerezte 1932-ben. Az ötvenes évek a hölgyekről szóltak, akik Helsinkiben és Melbourne-ben hat aranyérmet gyűjtöttek a csodálatos Keleti Ágnes vezetésével, akire így emlékszik a korabeli krónikás: „A számok azt mondták, hogy Keletinek 9,7-nél jobbat kell elérnie ahhoz, hogy megelőzze Gorohovszkaját, a legjobb szovjet tornásznőt. (…) A sovány, izmos, karcsú, fekete tornásznő a balerina könnyedségével és ugyanakkor acélos ruganyossággal kezdi meg gyakorlatát. (...) Csupa báj, csupa grácia. Aztán egyre nehezebb elemekben folytatódik a mozgás, a nagy erőt és mondhatni, akrobatikus ügyességet megkívánó mozdulatok valamilyen magától értetődő természetességgel olvadnak bele a művészi táncmozdulatokba. (…) Olyan ez, mint a torna költeménye, az erő, a szépség, az ügyesség legmagasabb rendű kifejezése, ami a sportban csak elképzelhető. (…) S amikor befejezi gyakorlatát, a közönség tombol. … két 10-es, egy 9,9-es, egy 9,8-as és egy 9,6-os tábla… Győzelem!!!

– Végre – mondja boldogan és halkan Keleti Ágnes. – Mióta várok erre a pillanatra! Ezért érdemes volt… Tudjuk, mire gondolt. Érdemes volt több mint egy évtizeden keresztül törhetetlen szorgalommal dolgozni, tanulni, tökéletesíteni magát. Mennyi ideig tartott a gyakorlat? Pontosan egy perc és 29 másodpercig.” A fenti mondatokat Feleki László jegyezte fel az 1952-es helsinki olimpián, amikor Keleti Ágnes annyi szenvedés után megszerezte első olimpiai aranyérmét. A kivételes képességű tornásznő 1921-ben született, és akkoriban elképesztően fiatalnak számított, amikor 1938-ban tagja lett a válogatott keretnek. A hamarosan megszülető zsidótörvények, majd a második világháború azonban megakadályozták, hogy fiatalon a csúcsra érjen. Az 1948-as londoni olimpián már ott lehetett, azonban a verseny előtti edzésen megsérült, és csak a lelátóról követhette a versenyeket. Négy évvel később Helsinkiben azonban a műszabadgyakorlat (ma talajnak hívják) után ő állhatott a dobogó legfelső fokára. Szerzett még felemáskorláton egy bronzot, valamint a csapat tagjaként egy ezüstöt és egy bronzot. Harmincegy éves volt ekkor, de még korántsem volt pályafutása csúcsán, azt ugyanis négy évvel később, a melbourne-i olimpián érte el. Világbajnokként és esélyesként utazott ki, és ennek megfelelően is szerepelt. A rendkívüli akaraterő és az őt jellemző félelmetes céltudatosság eredménye három egyéni (talaj, gerenda, felemás korlát) és egy csapat- (kéziszer) aranyérem lett.

A csapattal is ezüstérmes lett, ráadásul, ha nem ront ugrásban, akkor övé lett volna az egyéni összetett cím is (így azt a pályafutása során kilenc aranyig jutó orosz Larissza Latinyina szerezte meg). Az olimpia után Keleti Ágnes – a Melbourne-ben járt magyar sportolók körülbelül feléhez hasonlóan – nem tért haza. Izraelben telepedett le, és egészen 75 éves koráig dolgozott az ország tornasportjáért. Megbecsülik hazájában is: itthon 2004-ben a Nemzet Sportolójának választották. A hetvenes évek Magyar Zoltánról szóltak, sorra nyerte a világbajnokságokat, és 1976-ban Montrealban, illetve 1980-ban Moszkvában is olimpiai bajnok lett. A lólengés professzora a róla elnevezett „Magyar vándorral” forradalmasította a sportágat, ő volt az első, aki befogott a két kápa közé. Szintén az ő és edzője, Vígh László találmánya az orsó és a szökkenő vándor. Magyar Zoltán a moszkvai olimpia után visszavonult, és ma állatorvosként dolgozik.

A torna magyar olimpiai bajnokai

1932 Los Angeles: dr. Pelle István (lólengés, műszabadgyakorlat)

1948 London: Pataki Ferenc (műszabadgyakorlat)

1952 Helsinki: Keleti Ágnes (műszabadgyakorlat), Korondi Margit (felemás korlát)

1956 Melbourne: Keleti Ágnes (műszabadgyakorlat, gerenda, felemás korlát), női kéziszercsapat

1976 Montreal: Magyar Zoltán (lólengés)

1980 Moszkva: Magyar Zoltán (lólengés)

1988 Szöul : Borkai Zsolt (lólengés)

1992 Barcelona: Ónodi Henrietta (ugrás)

2000 Sydney: Csollány Szilveszter (gyűrű)

1948 London: Pataki Ferenc (műszabadgyakorlat)

1952 Helsinki: Keleti Ágnes (műszabadgyakorlat), Korondi Margit (felemás korlát)

1956 Melbourne: Keleti Ágnes (műszabadgyakorlat, gerenda, felemás korlát), női kéziszercsapat

1976 Montreal: Magyar Zoltán (lólengés)

1980 Moszkva: Magyar Zoltán (lólengés)

1988 Szöul : Borkai Zsolt (lólengés)

1992 Barcelona: Ónodi Henrietta (ugrás)

2000 Sydney: Csollány Szilveszter (gyűrű) Keleti Ágnes minden idők legeredményesebb magyar tornásza. Az ötvenes években öt olimpiai aranyérmet nyert -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!