Ha én államtitkár lennék

Ha én belügyi politikai államtitkár lennék, megválogatnám, hogy kivel dolgoztatok. Sok embert ismernék, aki ért a közigazgatáshoz, s ha államtitkár lennék, akkor a szívemhez közel álló szakemberekkel venném magam körül. Átmeneti problémát azok a barátaim jelentenének, akik semmi olyanhoz nem értenek, amire a Belügyminisztériumban szükség lehet. Azért megoldanám ezt is, hiszen adhatnának tanácsot; mégiscsak igazságtalan lenne, hogy egyik barátomat elhelyezném, a másikat nem.

Ha belügyi államtitkár lennék, s lenne például egy fotós cimborám, akinek aztán tényleg sehol nem venném hasznát, őt úgy hoznám helyzetbe, hogy fotóztatnám magam. Leginkább akkor, amikor a sajtó nincs ott. Elhívnám dögunalmas rendezvényekre, amelyekre én sem szívesen megyek, mert semmi jó nincs bennük azon kívül, hogy addig sem kell dolgozni. Kattintgatna párat, aztán adnék neki háromszázezret, azzal elvan egy darabig.

Ám az ellenzéki lapok már csak olyanok, hogy kötözködnek, és kifogásolják, hogy havi háromszázezret fizetek ki az adófizetők pénzéből, effektív feleslegesen. Ha én államtitkár lennék, erre azt mondanám, hogy politikai támadás ért, s hogy a fotós igenis hasznos munkát végez. A szívekre hatnék; azt mondanám: jár ez annak, aki egy sikeres életút elismeréseként átvesz tőlem egy kitüntetést. Ezzel meggyőzném magamat, de indítanék egy vizsgálatot is, hiszen vannak olyan akadékoskodók, akiket csak afféle ellenőrzéssel lehet leszerelni. De nagyon azért nem zavarna, hiszen a haverom ügyében a másik haverom kutakodna, s hát tudják, hogy van ez házon belül. Megdumálnám a miniszteremmel, aki kiállna értem, azt mondaná: az természetes, hogy meg akarom örökíteni közéleti szerepléseimet.

Persze ha én államtitkár lennék, azért tudnám, hogy a választások előtt ilyen ügybe keveredni meglehetősen kellemetlen. Emlékeznék arra, hogy a pártom az előző választások előtt milyen hangosan kiabált, hogy az akkori miniszterelnök 469 millió forintért filmeztette magát. Tudnám, hogy a minisztériumoknál épp most szorítják meg a nadrágszíjat, így a többiek jogosan hőbörögnének, hogy szórom a pénzt.

Ha én államtitkár lennék, egy kicsit félnék is, mert egy magára valamit is adó miniszterelnök most úgy vágna ki, mint a macskát. Aztán megnyugodnék, mert tudnám, hogy a miniszterelnök is saját fotóssal dolgoztat, méghozzá két és félszer annyi pénzért, mint én. Bár maradéktalanul azért nem lennék nyugodt, hisz tisztában lennék vele, hogy ezért a választók elküldhetnek a francba, ellenzékbe, aztán akkor mi lesz a haverokkal? Sőt, mi lesz velem?