Hallgatni arany

Ha én vécésnéni lennék, nem tartanék attól, hogy – már bocsánat – kikagylózzák féltett titkaimat. Az üzemi területemen, úgymint vizelde, egyébként is viszonylag ritkán hangzik el bárminemű titkok. Ám, ha mégis a Hivatalban múlatnám az időt napi nyolc órában – a túlóra most nem számít –, egészséges üldözési mániám lenne.

Ugye, a Hivatalban hemzsegnek a titkok, olyanok is, amiről fogalmunk sincs, hogy azok. Vizsgáljuk meg tehát, hogy minő titkok heverhetnek parlagon a Hivatalban. Például a Pest Megyei Illetékhivatalban, ahol a hírek szerint kép- és hangrögzítésre alkalmas lehallgató berendezést találtak. Ezt nevezi az egyszeri nép poloskának. Az illetékhivatal illetékügyekben illetékes. Még sohasem voltam illetékes, így fogalmam sincs, milyen titkaik lehetnek. Vizsgálatunk így rövid és eredménytelen. Vagy mégsem? Valamilyen titok csak lappang ott, aminek tudása sokmilliót fialhat valakiknek. De vajon mi? Igaz, az okmánybélyeget hamisították, de a kivonásáról, új bélyeg nyomásáról nem ebben a hivatalban döntenek. Az sokat érne, ha valaki megtudná, hogy milyen biztonsági jelekkel akarják újranyomatni a bélyeget. De ilyenről szó sincs.

Vessen meg érte a kedves Olvasó, de csak magántitokra tudok gyanakodni. Mucuska jut eszembe, tudják, aki nem kémkedett a románoknak, de az csak tétova és helytelen gondolat. Netán valakire óriási illetéket terveztek kivetni? Ha a Hivatal elhatározza, ki is veti. Befolyásolni ennek mértékét, botor terv. Hamut szórok a fejemre, de kimondom: vagy egy elfuserált titkosszolgálati akcióról volt szó és ottfelejtett poloskát találtak, vagy valóban magántitokra ácsingóztak. Mindenesetre ha én a Hivatalban dolgoznék, hallgatnék.