Jegybank kontra kormány

Az autópályapénzek elszámolása kapcsán kirobbant vita a Magyar Nemzeti Bank, illetve annak vezetője és a kormány közötti régi ellentétek feléledéséhez vezetett. Az MSZP a múlt héten már lemondásra szólította fel Szapáry Györgyöt, az MNB alelnökét, mivel szerintük „politikai megfontolásból mártotta be a kormányt Brüsszelben”.

A mindenkori kormány és a független intézmények viszonyát illetően időről időre politikai vita alakul ki a közéletben. Amíg az ellenzéki oldal előszeretettel hivatkozik ezen intézmények kormányzati teljesítményt érintő kifogásaira, addig a kormány gyakran kérdőjelezi meg a szakmai döntést elfogultságra célozva. Az előző ciklusból „megörökölt” vezetők és a kabinet közt fellángoló ellentétek nem egyszer csaptak át pártpolitikai csatározásba, miután az ellenzék természetesen a független intézmények irányítói mellé állt, és Polt Péter, Szász Károly, vagy éppen Járai Zsigmond személye elleni támadásnak értékelte az aktuális viszályt. Emlékezetes például a PSZÁF-törvény esete, mely komoly konfliktust váltott ki a Fidesz és az MSZP között, ami végül alkotmányos vitát is generált. A kérdés tehát nem új keletű: hogyan biztosítható a befolyásolástól mentes ügyintézés ezekben az intézményekben, miközben vezetőinek kiválasztása a parlamenti többséghez kötődik, és hogyan őrizhető meg a hitelesség a politikai konfrontációk közepette?

Amikor a koalíció tavaly a jegybanktörvény módosítását kezdeményezte, az ellenzék az egykori pénzügyminiszterrel egyetértésben utasította el azt, és a koalíció indítványát a jegybankelnök ellehetetlenítésére tett kísérletnek minősítette, ahogy annak idején Szász Károly elleni akciónak a PSZÁF-törvény javaslatát. Ebbe az éles politikai konfliktusba lépett be vétójával az államfő, akinek döntését a koalíció sajnálatosnak nevezte, a Fidesz viszont természetesen üdvözölte a vétót.

Újabb konfliktus van tehát kialakulóban a kormány és a jegybank elnöke között, amely a kormányváltás óta gyakori jelenség. A kiújuló vitában pedig a Fidesz ezúttal is a volt pénzügyminiszter mögött sorakozott fel, Varga Mihály szerint Járai egy későbbi nagyobb bajt előzött meg a figyelmeztetéssel. Kérdés, hogy milyen mértékben mélyül el a feszültség, amely nyilvánvalóan sokat árthat nemcsak gazdasági, de politikai szempontból is, mivel tovább rombolhatja a politikai elit megítélését, és az állami intézményekbe vetett bizalmat. Az ehhez hasonló viták azt a meggyőződést erősíthetik az emberekben, hogy semmi sem függetleníthető a pártpolitikától, főleg a választások közeledtével.