Konvektorpopulizmus

Ha Gyurcsány Ferenc édesanyja valóban nyomorog Pápán, és csak akkor kapcsolja be a konvektort, ha nagyon muszáj, akkor a miniszterelnök nem éppen jeles bizonyítványt állított ki magáról. Vele kapcsolatban ugyanis éppen arról folyik a vita, milyen áfatrükkel építtetett magának fürdőt (az ellenséges sajtó szerint szabadidőközpontot) a Gyurcsány család. Tehát ez a milliárdos fiú tétlenül nézi, hogy édesanyja a konyhában a gáztűzhellyel fűt, és nyeli a szén-dioxidot. Hihető ez? Nyilvánvalóan nem. Ilyen egyszerűen nincs, vagy ha van, akkor az a baj. Gyurcsány a populizmust tekinti legfőbb ellenfelének, de szombaton ez a populizmus legyőzte őt. Miért kell ahhoz személyes érintettséget felmutatni, hogy egy politikusról elhiggyék, képes beleérezni a nélkülözők helyzetébe? Miért kell a nyugdíjreform előkészítéséhez mindjárt érzelmi húrokat pengetni, amelyek ráadásul hamisak? 

A válasz a mai baloldal bizonyos lelkiismeret-furdalásával magyarázható. Ez már nem ugyanaz a rossz érzés, amellyel az MSZP „rendszerváltó” generációja volt aktív emberjogi és demokráciaépítési ügyekben. A mostani „győztes” gárdának azt kell kompenzálnia, hogy tizenöt év alatt a semmiből milliárdokat halmozott fel, nyilván sok munkával és még több trükkel. De akkor már őszintébbnek hat Kóka János elképzelése a szolidaritás teljes betiltásáról, a kőkemény piacgazdaság tiszta győzelmének hirdetéséről, mint például új földosztást hirdetni, ahogyan azt a kormányfő a hét végén tette. Eszerint a rászorulók egy kis darabka föld birtokában legalább azt megtermelnék, ami ahhoz kell, hogy a családjuk éljen. A szívnek meg kell szakadni: a modern mezőgazdaságot, földkoncentrációt, 21. századi termelési módszereket hirdető kormány ilyeneket beszél félszázaléknyi egykori kisgazda szavazó megnyeréséhez. És mi jön még?