Korai huszáros rohamok

A legnagyobb ellenzéki párt ismert vezetője határozottan azt állítja, hogy szeptember első hetében elindult az MSZP kampánya, azaz a nyilvános diskurzus most már csak a politikáról, a jövő tavasszal esedékes választásokról szól majd. Ezt persze a szocialisták határozottan tagadják: ők még nem kampányolnak, csak a pár(t)beszéd keretében újra felveszik a kapcsolatot a közvéleménnyel. A kampány abban a formában, ahogy a köztudatban él, afféle szükséges rossz, végső, bár meglehetősen gusztustalan eszköz, mellyel a pártok, kerül, amibe kerül, „el akarják magukat adni” a választóknak.

Ezért hívta fel az említett fideszes politikus a kormányon lévőket, hogy az „óhatatlanul megosztó” kampányolás helyett inkább kormányozzanak. Amit a szocialisták visszautasítottak, mondván, hogy az „Igazságosság, Biztonság, Bátorság” jelszavakat népszerűsítő szórólapjaiknak, telefonos és SMS-akcióiknak, óriásplakátjaiknak és politikai gyűléseiknek semmi közük a választási kampányhoz, amely még csak ezután következik.

A kampányolás szabályairól rendelkező 1997 évi C. trv. nem igazít el bennünket abban, hogy valójában mi minősül annak. A magyar szó a francia campagne szóból ered, amely viszont a latin campania, azaz síkság szóból származik. Hogyan lett tele napjainkra a csöndes vidék választási transzparensekkel, pártindulókkal és televíziós reklámokkal? Mindenről a háború tehet. A hadjáratokat ugyanis egykor a természet lágy ölén, mezőkön és szántóföldeken vívták, ezért például Napóleon olaszországi hadjáratát így nevezik: Campagne d’Italie. A természetet kisajátították a hadvezérek, az ő helyükre pedig politikusok léptek. És ők ugyanúgy megrohamozzák a választóikat, mint egykor Bonaparte. Jaj nekünk, szegény civileknek, ha a szemben álló felek ágyúinak kereszttüzébe kerülünk!

Mi több: maga a kampányolás is kampánytéma lehet, ami már skizofrén jelenség. Nem elég, hogy a politikusok, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt becsmérlően beszélnek a politikáról, és úgy kampányolnak, hogy megvetően nyilatkoznak róla. Az MDF élesen bírálja az MSZP-t, amiért minden módszert igénybe véve máris elkezdte győzködni a választókat. Nehéz eldönteni, mikor cselekszik jól egy párt: ha „ott van minden kilométerkőnél”, vagy ha kivár, megvárja, míg ellenfele dübörgő kampánya kifullad, s csak ez után fejti ki az érveit. Egyszer a támadás, másszor a védekezés a célszerű a politikában ugyanúgy, mint a hadviselésben. De a két fogalmat mégsem lehet összekeverni. Gondoljuk meg: nemcsak a politika, a szerelem is hasonlít a háborúhoz. Mégis, az, amit a nők meghódítására törekvő férfiak gyakran csak „huszáros rohamnak” gondolnak, milyen közel áll a nemi erőszakhoz!