Mától indul a fővárosi reklámhét

[caption id="" align="alignleft" width="320"] Ma már az utcákon is jóval több reklám látható, mint a rendszerváltozás előtt, de még mindig nincs annyi, mint a nyugati országokban
[/caption]A rendszerváltozás óta egyre erősödik a reklámellenesség idehaza. Manapság bármerre néz az utca embere, mindenütt reklámokba ütközik a tekintete. A multik világában egyáltalán nem érvényes a régi magyar bölcsesség, hogy jó bornak nem kell cégér. A tálalás, a hírverés, a felhajtás alapvető fontosságú szakma (marketing, promóció) szerte a világon. – Manapság elterjedt nézet, hogy jóformán mindenért a reklám a hibás – mondja Hargitai Lilla, az MRSZ főtitkára. – A Reklámhét célja éppen az, hogy megismertesse az emberekkel a reklámozás szigorú és bonyolult szabályozását és azt a belső kontrollt, amelyet sok esetben éppen a tagjainkkal szemben alkalmazunk. Még a Reklámhét idején, szeptember 29-én írják alá a Magyar Reklámetikai Kódex frissített változatát az érintett szervezetek, ami döntő lépés a reklámszakma életében. Az emberek leginkább a tévéfilmeket megszakító reklámokat sérelmezik, és sajnos fogalmuk sincs arról, hogy miféle szabályozás áll a számukra bosszantó gyakorlat mögött. Közkeletű tévedés, főként nők körében, hogy az újságokban, magazinokban a hirdetések elveszik a helyet a cikkektől, fotóktól. Egyrészt a hirdetések tervezett elemei minden lapnak, másrészt nagy mértékben a hirdetők tartják el a legtöbb lapot. Ugyanilyen tévhit, hogy az óriásplakátok népszerűtlenek. Holott a hazai felmérések szerint a hirdetmények közül éppen az óriásplakátokat kedvelik leginkább az emberek.

Hargitai Lilla arra is rámutat, hogy ugyan jóval több ma a reklám, mint a rendszerváltozás előtt, de még mindig nincs annyi, mint Nyugaton. Az MRSZ legfőbb célja három évtizede, hogy a reklámszakma minél magasabb színvonalú és jogtisztább legyen. Rengeteg a kisebb vagy nagyobb visszaélés, amelyek ellen ádáz küzdelem folyik a szövetség és tizenhét szakmai szervezet részéről. Magyarország idestova tíz éve esett át a reklámbotrány tűzkeresztségén. Az egyik külföldi női magazin magyar változata sértette a közízlést azzal, hogy hirdetésében egy félmeztelen hölgy kebleit hátulról fogja egy férfi. A szöveg pedig úgy szólt: a mi olvasóink kedvenc melltartója. A másik sokat emlegetett botrány az egyik kereskedelmi tévéhez fűződik. A néhai II. János Pál pápa ásítás közben készült fotója alá azt a „szellemes” szöveget találták ki, hogy ha a mi csatornánkat nézné, nem ásítozna. Mindkét esetben súlyos pénzbírságot szabtak ki a törvénysértő reklámtervező ellen.

Ha valaki kezdi jobban elfogadni a reklámokat, és nem csak szükséges rosszat lát bennük, akkor beláthatja, hogy a reklámok rengeteget elárulnak arról a korról, amelyben születtek. Számos reklám szlogenje szállóigévé válik, és tény, hogy manapság is vannak olyan mondatok, sziporkák, amelyek belekerültek a mindennapi beszédbe. A reklám kultúrtörténeti jelentőségét hivatott bemutatni a Reklám a reklámért című kiállítás a Vásárcsarnokban, valamint a Reklámtörténeti kiállítás tárlatvezetéssel az Axel Springer székházában (1122 Budapest, Városmajor utca 11.). – Lényegében azt szeretnénk elérni, hogy mind a szakma, mind a lakosság lazábban álljon hozzá a reklámokhoz – mondja Sas István reklámfilmrendező, az MRSZ alelnöke. – Nem szabad véresen komolyan venni a reklámokat, ahogy a tolakodás is szükségtelen. A reklámokat vidámabban, könnyedébben kellene fogadni, az egész programsorozattal végső soron erre szeretnénk felhívni a figyelmet.

- CEU Business School, 1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.

- Corvinus Egyetem központi épület, 1093 Budapest, Fővám tér 8. Telefon: 216-1850, 218-6855

- TŰZRAKTÁR, 1094 Budapest, Tűzoltó utca 54–56.

- Vásárcsarnok, 1093 Budapest, Vámház körút 1–3.

fő helyszínek

CEU Business School

1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.

Corvinus Egyetem központi épület

1093 Budapest, Fővám tér 8. Telefon: 216-1850, 218-6855

TŰZRAKTÁR

1094 Budapest, Tűzoltó utca

54–56.

Vásárcsarnok:

1093 Budapest, Vámház

körút 1–3. Ma már az utcákon is jóval több reklám látható, mint a rendszerváltozás előtt, de még mindig nincs annyi, mint a nyugati országokban -->