2005.09.09. 00:00
Menesztik-e Matthäust?
Tény: a magyar labdarúgó-válogatott elveszítette a reményt a 2006-os vb-n való szereplésre. Lothar Matthäus sem jutott többre, mint elődjei az elmúlt húsz év nagy tornáinak selejtezőjében. A magyar gyakorlat szerint általában a szövetségi kapitánynak mennie kell. De kinek jó, ha nem marad?
Csak azok éreznek most mély csalódást, akik a csodában bíztak. Akik azt hitték, a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legeredményesebb futballistájának ideszerződése egy csapásra megoldja a magyar válogatott gondjait. Ám csodák nincsenek. A selejtezők kezdete előtt tudtuk: három olyan válogatottal kerültünk össze, amely részt vett a 2004-es Európa-bajnokságon, s így a kontinens legjobb tizenhat csapata közé tartozik. Aki nem tudná: Európát 14 csapat képviseli majd a világbajnokságon, nekünk a részvételhez legalább kettőt meg kellett volna előznünk a svédek, horvátok, bolgárok alkotta trióból. Bravúrra, sőt bravúrokra lett volna szükség. Az ellenben ritkább a magyar válogatott utóbbi két évtizedes történetében, mint futballban a kapus gólja. 1985 tavasza, a mexikói világbajnokságra való kijutás óta immár tíz nagy tornára nem jutott ki a magyar válogatott. Amennyire meglepő, anynyira szomorú tény: ez idő alatt egyetlenegyszer – a legutóbbi Eb-sorozat lettek elleni, hazai találkozóján – sikerült nyerni a kvalifikációs sorozatból továbbjutott válogatott ellen. Azaz: nemhogy tartósan nem tudott a magyar csapat ellenfele lenni az elitbe tartozóknak, de még egy-egy ritka meglepetésre sem futotta, a balti gárda legyőzésén kívül.
A legjobb eredményt a Csank János vezette válogatott érte el a ’98-as, franciaországi Mondial selejtezőin, mégis a többség a jugoszlávok elleni, összesítésben tizenegy gólos vereség miatt arra a szériára is kudarcként emlékezik. Az elmúlt kilenc, már lezárt sorozatban mindössze egyszer nem követte szövetségikapitány-váltás a még mindig kudarcként értékelt, ugyanakkor valójában a papírformának megfelelő szereplést. A 2000-es Eb selejtezői után Bicskei Bertalan folytathatta a megkezdett munkát. (Igaz, hogy aztán a 2002-es világbajnokság selejtezőit már nem fejezhette be.)
Egyelőre nem tiszta, hogy a most hivatalban lévő kapitány folytathatja-e a munkát vagy sem. Olvasgatva a különböző internetes portálokat, beszélgetve a szurkolókkal, most először tapasztalom: a „nép” elfogadta Lothar Matthäust. Azt szeretné, hogy maradjon. Persze, ennek nem érzelmi kérdésnek kell lennie. Kérdezem én: áll-e most készenlétben olyan magyar edző, aki biztosan sikeresebb lenne a következő sorozatban? Nem, illetve nem valószínű. Nem lehet kizárni a lehetőségét, de garanciát senki sem tud adni a továbbjutásra. Sokba kerül Matthäus? Sokszor, sokan elmondták: nem többe, mintha egy honfitársunk lenne a szövetségi kapitány. Hozott jót az itt töltött bő húsz hónapja? Erre a kérdésre alkalmasint 2005 augusztusa előtt a nagy többség nem felelt volna határozott igennel. Sokszor érthetetlen volt, miért váltogatja olyan sűrűn az összeállítást, miért forgatja fel olyan gyakran a csapatot, miért kap a magyar bajnokság színvonalához képest elképesztő számú játékos szerepet a nemzeti tizenegyben. Sem a játék, sem az eredmények nem igazolták őt. Ám az utóbbi egy hónapban sok minden megváltozott. Fogadjuk el: kezd beérni a munkája. Vagy csak éppen végre ő is rálelt a hosszú kísérletezgetés után a keretére.
Ne fessünk szentképet: a helyzet még most sem optimális. Vannak szakmailag nehezen megmagyarázható, bizonnyal részben a kényszer szülte döntések. Ilyen volt szerdán a tavaly május óta mindössze két tétmérkőzésen, a Fradi első UEFA-kupa-meccsén, s már a Wolverhampton színeiben a negyedik vonalbeli Chester elleni Ligakupa-találkozón szerepelt Gyepes szerepeltetése. De kétségtelen, a Real Madrid elleni, szakmailag nem igazán mérvadó találkozón kívül is, az argentinok, a máltaiak és a svédek ellen is, korábbi önmagához képest kifejezetten jól játszott a válogatott. Volt tartása. Tudom, nem kell „meghatódni” attól, hogy a játékosok hajtanak (lehetne-e ez tétel az angol, de hogy ne menjünk annyira messze, akár a román vagy a cseh válogatott esetében?), de öröm volt nézni az akarásukat. Éveken keresztül elsősorban ezt hiányolta a szurkoló. Ha ugyanis látszik a „megfeszülés”, nyilvánvaló, hogy az eredménytelenség is könnyebben tolerálható. Erre is példa volt a szerdai mérkőzés.
Matthäus munkája kezd beérni – írtam fentebb. Pedig nem lettek sokkal jobbak a játékosai. Ám alkalmasint nem is az ő feladata megtanítani őket a szűk egyhetes összetartásokon a mesterségbeli fogásokra. Amit tehet, azt megtette. Erős ellenfelek ellen edződhettek kiválasztottjai, akik megtanultak küzdeni. Ha elfogad tőlem egy tanácsot: maradjon, s próbáljon most már ragaszkodni ezekhez a futballistákhoz. A legutóbbi két vb-selejtező megmutatta, van olyan alap, amire építkezni lehet.
„Úgy tűnik, Magyarországon minden évben új szövetségi kapitányt szeretnének”
2004. Október 5.: Az, hogy a játékosigazolásokból nekempénzem származna, hazugság. Nyilvánvaló, hogy semmilyen bizonyíték nincs rá.
Október 30.: Néha azt tapasztalom, egyeseknek azért fontos a meghívó, mert hazajöhetnek külföldről, s találkozhatnak a családtagokkal meg a haverokkal…
November 19.: A játékosaimat kötelességem megvédeni. Már csak azért is, mert ők vannak nekem, nem tudok a cilinderből sztárokat elővarázsolni.
November 23.: Legyen ismét mindenki számára fontos a válogatott és a magyar labdarúgás!
November 27.: Akik tudnának segíteni, azok hallgatnak.
2005. Március 4.: Szeretném megkapni a magyar állampolgárságot. Imádok Budapesten élni, nem tudnak elüldözni innen.
március 19.: Tisztában voltam azzal is, hogy csodát nem várhatok. Arra viszont nem számítottam, hogy lesznek, akik, ahol csak tudnak, keresztbe tesznek nekünk.
Március 24.: Egy-két játékosom már most fáradt. Három forduló telt el a bajnokságból, és az életerős fiatalemberek tompák, lassúak és fásultak.
Június 6.: Sokszor úgy érzem magam, mint az a hadvezér, aki felkapja és viszi a zászlót, de amikor hátranéz, azzal szembesül, hogy elmaradtak mögüle a harcosok. Bevallom, különös érzés.
Június 9.: Úgy tűnik, Magyarországon minden évben új szövetségi kapitányt szeretnének, a klubcsapatok élére új és még újabb trénert. Az önök országában irigyek az emberek. Irigyek a sikerekre.
Augusztus 19.: Elvárom, hogy a játékosaim teljes önbizalommal lépjenek pályára, és merjék vállalni a felelősséget.
Szeptember 5.: Hét hónappal ezelőtt azt mondta nekem két futballvezető, szeretnék, ha az év végén lejáró szerződésemet meghosszabbítanám.
Hét hónapja várom, hogy az ígéretből mikor lesz valóság.
A kapitány 23 mérkőzése a válogatott élén
2004. 02. 18. Magyarország–Örményország 2-0
2004. 02. 19. Magyarország–Lettország 2-1
2004. 02. 21. Magyarország–Románia 0-3
2004. 03. 31. Magyarország–Wales 1-2
2004. 04. 25. Magyarország–Japán 3-2
2004. 04. 28. Magyarország–Brazília 1-4
2004. 06. 01. Kína–Magyarország 2-1
2004. 06. 06. Németország–Magyarország 0-2
2004. 08. 18. Skócia–Magyarország 0-3
2004. 09. 04. Horvátország–Magyarország 3-0
2004. 09. 08. Magyarország–Izland 3-2
2004. 10. 09. Svédország–Magyarország 3-0
2004. 11. 17. Málta–Magyarország 0-2
2004. 11. 30. Szlovákia–Magyarország 1-0
2004. 12. 02. Magyarország–Észtország 5-0
2005. 02. 02. Szaúd-Arábia–Magyarország 0-0
2005. 02. 09. Wales–Magyarország 2-0
2005. 03. 30. Magyarország–Bulgária 1-1
2005. 05. 31. Franciaország–Magyarország 2-1
2005. 06. 04. Izland–Magyarország 2-3
2005. 08. 17. Magyarország–Argentína 1-2
2005. 09. 03. Magyarország–Málta 4-0
2005. 09. 07. Magyarország–Svédország 0-1
pénzem származna, hazugság. Nyilvánvaló, hogy semmilyen bizonyíték nincs rá.
Október 30.: Néha azt tapasztalom, egyeseknek azért fontos a meghívó, mert hazajöhetnek külföldről, s találkozhatnak a családtagokkal meg a haverokkal…
November 19.: A játékosaimat kötelességem megvédeni. Már csak azért is, mert ők vannak nekem, nem tudok a cilinderből sztárokat elővarázsolni.
November 23.: Legyen ismét mindenki számára fontos a válogatott és a magyar labdarúgás!
November 27.: Akik tudnának segíteni, azok hallgatnak.
2005. Március 4.: Szeretném megkapni a magyar állampolgárságot. Imádok Budapesten élni, nem tudnak elüldözni innen.
március 19.: Tisztában voltam azzal is, hogy csodát nem várhatok. Arra viszont nem számítottam, hogy lesznek, akik, ahol csak tudnak, keresztbe tesznek nekünk.
Március 24.: Egy-két játékosom már most fáradt. Három forduló telt el a bajnokságból, és az életerős fiatalemberek tompák, lassúak és fásultak.
Június 6.: Sokszor úgy érzem magam, mint az a hadvezér, aki felkapja és viszi a zászlót, de amikor hátranéz, azzal szembesül, hogy elmaradtak mögüle a harcosok. Bevallom, különös érzés.
Június 9.: Úgy tűnik, Magyarországon minden évben új szövetségi kapitányt szeretnének, a klubcsapatok élére új és még újabb trénert. Az önök országában irigyek az emberek. Irigyek a sikerekre.
Augusztus 19.: Elvárom, hogy a játékosaim teljes önbizalommal lépjenek pályára, és merjék vállalni a felelősséget.
Szeptember 5.: Hét hónappal ezelőtt azt mondta nekem két futballvezető, szeretnék, ha az év végén lejáró szerződésemet meghosszabbítanám.
Hét hónapja várom, hogy az ígéretből mikor lesz valóság. A kapitány 23 mérkőzése a válogatott élén 2004. 02. 18. Magyarország–Örményország 2-0
2004. 02. 19. Magyarország–Lettország 2-1
2004. 02. 21. Magyarország–Románia 0-3
2004. 03. 31. Magyarország–Wales 1-2
2004. 04. 25. Magyarország–Japán 3-2
2004. 04. 28. Magyarország–Brazília 1-4
2004. 06. 01. Kína–Magyarország 2-1
2004. 06. 06. Németország–Magyarország 0-2
2004. 08. 18. Skócia–Magyarország 0-3
2004. 09. 04. Horvátország–Magyarország 3-0
2004. 09. 08. Magyarország–Izland 3-2
2004. 10. 09. Svédország–Magyarország 3-0
2004. 11. 17. Málta–Magyarország 0-2
2004. 11. 30. Szlovákia–Magyarország 1-0
2004. 12. 02. Magyarország–Észtország 5-0
2005. 02. 02. Szaúd-Arábia–Magyarország 0-0
2005. 02. 09. Wales–Magyarország 2-0
2005. 03. 30. Magyarország–Bulgária 1-1
2005. 05. 31. Franciaország–Magyarország 2-1
2005. 06. 04. Izland–Magyarország 2-3
2005. 08. 17. Magyarország–Argentína 1-2
2005. 09. 03. Magyarország–Málta 4-0
2005. 09. 07. Magyarország–Svédország 0-1 -->
