Miről is szól az autómentes nap?

Dorner Lajos szerint minden marad a régiben 

A belvárosban nem egy, hanem 365 autómentes napra lenne szükség. Látjuk, hogy a bevezető utakon a dugók egyre hosszabbra nőnek, tudjuk, hogy a belvárosban nincs parkoló. Autósnak és gyalogosnak, kerékpárosnak és tömegközlekedőnek egyetlen értelmes célja lehet: autómentes belvárosra és közterületekre van szükség – de nem csak egy napig. Az autómentes napot Európa-szerte azért tartják meg, hogy emlékeztessék a városok vezetőit a teendőikre. Budapest lassan megfullad az egyre csak gyarapodó autóktól. Elhelyezni, elvezetni őket reménytelen, több hely nem lesz. A tranzitforgalmat teljes mértékben ki kell szorítani a belvárosból (a hiányzó körgyűrűk ügye), és a célforgalmat is mérsékelni kell. Mi lehet a megoldás?

London liberális főpolgármestere be merte vezetni a híres behajtási díjat, és a befolyó pénzből fontmilliárdokat költ a tömegközlekedés fejlesztésére, kormányzati segítséggel. A nálunk gazdagabb londoniak fizetnek, ha az autót választják; többségük, élén a főpolgármesterrel pedig metrózik, buszozik, vonatozik. Sokan szomszédjukkal, barátjukkal társultak, és megtanultak együtt, egy kocsival utazni a városban. A dugódíj és a lezárásokkal, egyéb eszközökkel történő forgalomcsillapítás lehet egymás alternatívája, a tömegközlekedés fejlesztése azonban elengedhetetlen. A BKV ma erre alkalmatlan, amíg a ritkítás és a visszafejlesztés a cél, nem is lesz változás. Ahogy önmagában a 4-es metrótól sem fog változni semmi: deklaráltan nem az a célja, hogy az autósokat átszoktassa, ezért nem is megy ki „értük” az agglomerációba. Egy metró nem lehet elég: a tömegközlekedést a város minden részén fejleszteni kell, néhol egy buszjáratot sűríteni, máshol új villamosvonal kell, és egy biztos: minden külvárosból kell egy gyors kötöttpályás eljutási lehetőség, ha azt szeretnénk, hogy ne csak egy nap lehessen autómentes a belvárosban. A tömegközlekedés azonban nem, vagy csak nehezen fejlődik, és a szemlélet is hibás. Amíg nem gyors, pontos és kényelmes a nyújtott szolgáltatás, addig nincs esély az autósok átcsábítására.

Alternatíva lehet a kerékpár is. A mai anarchikus állapotokon kerékpárutakkal, kerékpártárolókkal lehet segíteni. A rendezvények, a főváros által felkarolt biciklisfelvonulás kapcsán felmerült bennünk a kérdés: miről szól idehaza az Autómentes Nap? Nem csak arról van szó, hogy a bicikliutakért küzdő kerékpárosokat és az autómentes belvárost álmodókat egy nap alatt letudja a városvezetés, és minden marad a régiben? Reméljük, hogy nem. Ennél ma már sokkal több kell.

A szerző a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület szóvivője

Balaton Balázs a meg nem valósult tervekről

Van egy régi, visszatérő álmom. 1990-et írunk. Túl vagyunk a rendszerváltozás eufóriáján, mindenki megnyugodott és dolgozni kezd. Tervek születnek, amelyek a következő tíz évben megvalósulnak. Álmomban megjelenik egy autópálya a főváros körül. Északi és déli híddal. Az egyszerűség kedvéért hívjuk M0-snak. Megjelenik az aquincumi híd, amely megépül és összeköti Óbudát Újpesttel. Pestet Budával. Eközben teljesen felújítják a Margit hidat, lezárják, és kizárólag gyalog és kerékpárral lehet átmenni a Lánchídon. Szemem előtt tovább pörög döbbenetes nagy álmom. Kitiltják a kamionokat a Belvárosból. Az Andrássy úton kerékpározva nem kell az embernek a hátára venni a járgányt a Deák téren. Van bicikliút tovább, tovább és tovább. Nem irtják ki a fákat, bokrokat, hanem újakat ültetnek. Nemcsak úgy, kampánycéllal, hanem igazából. A főpolgármester nem öltönyben, nyakkendőben, két ujjal fogja a locsolókannát, hanem úgy tényleg. Látszik rajta, hogy ő is akarja.

Aztán hirtelen felébredek. Felülök az ágyban, és rádöbbenek: csúnyán átvertem magamat. 2005-öt írunk. Esős szeptember van. Az álmomból nem valósult meg semmi. Sőt, még az is csak ígéret maradt, amit évekkel ezelőtt tényként közöltek a politikusok. Autómentes napra ébredtem. Lezárják az Andrássy utat, hogy két keréken demonstrálva néhány ezer kerékpáros bebizonyítsa: ők is itt vannak, nekik is vannak jogaik. Ezt elismerem. Azonban ez olyan, mint a dohányzók–nem dohányzók örök vitája. Soha, senkinek nem lesz igaza. Főleg addig, ameddig a városvezetés engedélyez egy ilyen egész napos lezárást. Miközben az utóbbi tíz év legnagyobb útfelújítási munkálatai folynak. Lezárva a Szentendrei, a Bécsi, a Budafoki és a Balatoni út. Meg még több száz kisebb, amelyek ugyancsak bedugulnak. Biztos, hogy pont most kellett engedélyezni ezt a felvonulást? Miért nem volt elég a szokásos, a nemzetközi autómentes nap előtti vasárnap megrendezett nagy népi majális? Nem tanultak a szervezők és az engedélyezők az áprilisi nagy anyázásból? Amikor több tízezer autó állt a dugóban, mert péntek délután akartak a biciklisták felvonulni. És ha ők akarnak valamit, akkor a városvezetés azonnal ugrik. Nem nézik az autósok érdekét. Nem építenek hidakat. Nem tiltják ki a kamionokat a Belvárosból. Nem építenek P+R parkolókat. Nem építenek semmilyen parkolót. Kátyúzgatnak, foltozgatnak, de ettől még a lengéscsillapítót évente százezerért cserélni kell. Biztos, hogy mindig annak kell igazat adni, aki hangosabban veri az asztalt?

Volt egy nagy álmom. Valószínűleg másnak is volt hasonló. Egy élhető városról szólt, amelynek a vezetői nem ellenünk, hanem értünk dolgoznak. Szép álom volt…

A szerző a Reggel munkatársa