Mucuskába gabalyodva

Ismét botrány körei érték el Magyar Bálintot. Az oktatási miniszter most egy olyan kémhistóriával került összefüggésbe, amelynek egyik főszereplője végeredményben ő maga, a másik pedig az a Szatmári Ildikó, aki a magyar titkosszolgálatoktól kiszivárgott, intim beszélgetéseket is rögzítő telefonlehallgatási jegyzőkönyvekben Lorin fedőnéven szerepel, aki kuratóriumi tag volt az oktatási tárca által létrehozott Apáczai Közalapítványban, és állítólag dolgozott a minisztériumban is.

Innentől kezdve az ügy politikaiból súlyos nemzetbiztonsági kérdéssé nőtte ki magát. Az ugyanis elfogadhatatlan, hogy külföldi titkosszolgálatok a magyar politikai elit legfelsőbb köreibe épüljenek be. Úgy tűnik, hogy a dokumentumok a magyar titkosszolgálatok közreműködése nélkül nem igazán láthattak volna napvilágot. Az ügy kirobbantásának legalább két oka lehet: vagy politikai leszámolásról van szó, vagy – s ez tűnhet valószínűbbnek – a magyar védelmi szervek a politikai elit passzivitása (cinizmusa) miatt nem láttak más lehetőséget, mint a botrány kirobbantását.

A miniszteri lemondás ismételt elmaradása ezúttal valóban felveti a kormányfői felelősséget. Az eddigi politikai támadások (pl. érettségi- és felvételibotrány) esetében Gyurcsány Ferenc még mérlegelhetett úgy, hogy kevesebb kockázattal jár megtartani a magyar kormányban, mint a koalíciós feszültség fokozása.

A kémüggyel kapcsolatban azonban – amennyiben bizonyítást nyer – a miniszterelnök nem tekinthet el a valós nemzetbiztonsági kockázat vállalásának mérlegelésétől. Az eddigi tapasztalat alapján mégsem várható, hogy levonja a személyi konzekvenciát, és meneszti oktatási miniszterét. Szinte bizonyos az is, hogy az SZDSZ, ahogyan eddig tette, kiáll minisztere mellett, és nem kockáztatja azt, hogy a választások közeledtével a gyér liberális támogatói bázist elbizonytalanítsa.

Ráadásul Gyurcsány részben igaztalan lenne Magyar Bálinttal szemben, ha felmentését kezdeményezné, ugyanis – ha hitelesek a kémügyről szóló sajtóhírek – ezen az alapon pártelnökével, Hiller Istvánnal is szembe kellene helyezkednie. Márpedig a kormányfő egyszerre két frontot nem fog nyitni pártján belül és koalíciós partnerével szemben, főleg úgy, hogy a közvélemény-kutatások szerint a legnagyobb rivális Fidesz előnye masszívnak tűnik. A miniszterelnök persze bosszús lehet, hiszen a 100 lépés programban meghirdetett oktatási célkitűzések propagálására igazából most nem alkalmas Magyar. A tárca fejének gyenge kormányon belüli érdekérvényesítő képessége így tovább mérséklődhet; a botrány kihathat a költségvetés tervezésekor minisztériumok közötti forráselosztásra.