Múltidéző Vasas-kézisek

A volt szövetségi kapitány nem volt elégedetlen a nyitánnyal. Csapata a bajnoki rajton nyolc góllal (24-32) kapott ki az esélyesebb FTC-től, Mocsai pedig így beszélt: – Ötven percig nem volt semmi gond, addig tartottuk a lépést a Fradival. Egyelőre ennyi van benne a csapatban, lesz ez még jobb is, ebben biztos vagyok.

Mocsai és a Vasas ért már el együtt szép sikereket, legyen elegendő csupán az 1982-es esztendőre utalni, amikor Európa legjobbja lett a gárda. A szép emlékek is közrejátszottak abban, hogy a Vasas hívására egyből igent mondott a férfiválogatottal világbajnoki ezüstérmes, a női nemzeti csapattal pedig olimpiai és vb-második szakember, de volt egy fontosabb oka is annak, hogy visszatérjen a Fáy utcába. – A Testnevelési Egyetem dékánhelyettese vagyok, két év múlva újra önálló intézmény leszünk – mondja. – A régi struktúrához való vissszatérés fontos állomás az egyetem életében, ezért sem külföldre, sem vidékre nem akartam elmenni edzőnek. A Vasas hívása azért is jólesett, mert a klubvezetéssel tárgyalva kiderült, nemcsak beszélnek arról, hogy előbbre lépjen a csapat, tesznek is érte.

A mostani szezonban az ötödik–nyolcadik helyért kell küzdeniük a lányoknak, ami erőt próbáló feladat, hiszen tavaly a kiesés is téma kellett, hogy legyen közöttük. A második szezonra aztán már jöhetnek a komolyabb célok. – Voltam már hasonló helyzetben – folytatja Mocsai –, annak idején Németországban, a Lemgóval is fokozatosan haladtunk előre, kupagyőzelem lett a vége. Németországba egyébként mindig visszavárják az edzőt, tavasszal a Gummersbach hívta, hogy segítsen. Segített: tíz meccsből kilencet megnyert vezérletével a csapat. – Büszke vagyok arra, hogy a hazai átlagnézőszámunk tizenhatezer volt a kölni arénában – meséli –, és arra is, hogy a szezon végén háromszázan követelték transzparensekkel a vezetőségtől, hogy maradjak. Egy ilyen élmény rengeteg erőt ad az embernek, és azt sugallja, hogy jó pályára adta a fejét.