Olvasói levelek

Hatékony büntetéssel a szórólapok ellen
A plakátok felragasztása hazánkban sok ember számára megélhetési forrás. Cégek, vállalkozók megspórolják a hirdetési költséget azzal, hogy villanyoszlopokon, épületek falán elhelyezik szórólapjaikat. Ezek azonban barátságtalanná teszik a városképet. A plakátragasztók nem fognak belenyugodni abba, hogy elveszítsék megélhetésüket. Vannak köztük olyanok is, akikből süt az agresszivitás. Fenyegetőznek azokkal szemben, akik meg merik kérdezni, mit keres ez a mocsok az oszlopokon, falakon. Törvénynek kellene ezeket a cselekményeket szankcionálni. A hatóságnak kellene kézbe venni a tevékenység megszüntetését, közterület-felügyelőknek megbüntetni azokat, akik elcsúfítják a városképet. Ráadásul több kiló papírt lehetne újrahasznosítani, ha például nem kaparással, hanem a ragasztószalag megbontásával, egyben távolítanák el az oszlopra került plakátokat.
Tóth Péter, Budapest

Testnevelésóra korcsolyázók között
Az általános iskolák megkapták az értesítést, hogy ismét lehet délelőtt a műjégpályán kedvezményesen korcsolyázni. A második osztályosoktól felfelé a testnevelőtanárnak a jégen kell lenni, és ott kell az órát megtartani. Az alsósok esetében azonban a testnevelésórát is a tanító néni, bácsi tartja meg az iskolában, így természetesen a jégen is. A műjégpályán nincs már lehetőség elkerített részen lenni, és segédeszközök sem állnak rendelkezésre. Kérdés: a tanító tanítson számolni, írni-olvasni, ezenkívül tudjon a tömegben például 23 gyereknek korcsolyaórát tartani a műjégpályán? Az óvodások, elsősök elkülönített helyen, oktatóval tanulták a mozgás alapelemeit. Megszerették a jégpályát. Másodiktól, ha a tanító nem tud korcsolyázni, maradjanak otthon? Nincs erre megoldás? Nyugdíjas testnevelő vagyok, akinek a tanítványait negyedik osztályig oktatók tanították, és csak ötödik osztálytól kellett átvenni őket, hogy csiszoljuk a tudásukat.
Varga Sándor, Budapest

Kampány Gyurcsány Ferenc mamájáért?
Úgy meghatódtam a miniszterelnök úron. Majdnem pityergett, amikor a kedves mamának dedikálta könyvét. Akkor is összeszorult a torkom, amikor a nyugdíjasoknak ecsetelte, hogy az ő anyukájának is spórolni kell a gázzal. Több bajom van ezzel, Miniszterelnök úr! Ha tényleg spórol az édesanyja a gázon, és inkább fázik, akkor ön szégyellje magát. Legjobb tudomásom szerint önnek nem kell a fogához verni a garast. Ha pedig mégsem, akkor ön nem mond igazat, ergo megkezdte a kampányát, és a jó öreg szívekre akar hatni. Kádár János is ígért mindent, s még mindig nyögjük az árát.
Kovács Pál, Budapest