Olvasói levelek

Fővárosi tér három Parlamenttel
Szép és jó hangulatú cikket olvashattunk a Reggelben a Kossuth térről, ahol Parlamentünk áll. Én mégis tennék pár kiegészítést. A mi Kossuth terünk az egyetlen tér a világon, ahol három Parlamentnek tervezett épület áll. A pályázat első helyzettjét ma mint a Parlamentet ismerjük. A második helyezett a Néprajzi Múzeum épülete lett, a harmadik pedig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumé. Érdemes megemlíteni, hogy a Parlament épülete annak idején egy teljesen új eljárással épült, ugyanis nincs, azaz nem volt alápincézve. Igen, de állítólag a hidegháború idején aláépítettek egy atombiztos óvóhelyet. Még valami: a kupola magassága nem véletlenül 96 méter. A pályázatot ugyanis a millennium alkalmából írták ki. Péchy Imre, Budapest

Hiteltelenné vált a Sulinet-program
Nemrég olvastam a lapban egy cikket arról, hogy csökken a Sulinet „népszerűsége”, ezért lehet, hogy megszűnik. Ha végignézzük a program állomásait, világosan kirajzolódik az ok, amiért egyre kevesebben veszik igénybe ezt a lehetőséget. 1. Elindul a program, a tehetősebbek digitális kamerát, fényképezőgépet, a legdrágább PC, laptop konfigurációt vásárolják meg. 2. Szigorítják a vásárolható termékek körét, de addigra a gazdagok már bevásároltak, igénybe véve az adóvisszatérítés maximumát. 3. Újabb korlátozás: ezúttal az igénylők körét szűkítik. Ekkor már csak a kevésbé tehetősek próbálnak meg számítógéphez jutni, részletfizetésre, kevés sikerrel. Én a következőképpen jártam. Mivel a feleségem 2004 végén munkanélküli lett, majd 2005-re az ellátásból is kiesett és munkát sem talált, gondoltam egy nagyot. Itt van ez a Sulinet-program, vegyünk egy modern gépet, s a mostani 486-os mehet a szemétbe. A feleségem elvégzett egy alapfokú számítógép-kezelői tanfolyamot, ezért az új géppel vállalhat távmunkát, hiszen állítólag „ez a jövő”. A lányom informatikusnak tanul, majd tud gyakorolni otthon. A gondolatot tett követte, s a szükséges igazolásokkal megjelentünk egy bevásárlóközpont hitelosztályán. Miután a papírok rendben találtattak, az egész család nagy izgalommal várta a bank döntését a hiteligénylésről. A bank kérelmünket elutasította, de döntésüket nem voltak hajlandók megindokolni. Ottlétünk alatt még egy család igénylését utasították el, szintén indoklás nélkül. Ezt még néhányszor eljátszották velünk. Értem én, hogy mi vagyunk a bankokért, s nem ők értünk, csak azt nem értem, hogy a bankok akkor miért nem tiltakoznak, ha a mi adóforintjainkból konszolidálják őket? Szíjártó Géza, Budapest