Ráday Imre holnap lenne százéves

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Ráday Imre Bárczy Katóval (balra) és Sennyei Verával (jobbra) az Urak, költők, gyilkosok című Gádor Béla-darab bemutóján 1947. február 7-én a Művész Színházban
[/caption]Fele sem igaz annak, hogy akit az isten is színésznek teremtett, már a pólyában nagy szerepekről álmodik. Ráday Imre például érettségi után az Iparművészeti Főiskolára iratkozik, a természetben képeket festegető, bohém művészről ábrándozik. „Aztán rájöttem, sohasem lehetnék olyan nagy festő vagy rajzoló... végül is ismerőseim tanácsára fordultam a színház felé, javasolták, hogy színész legyek. Ott inkább felküzdhetem magam a legnagyobbak közé, hát, kérem, ezért dobtam el az ecsetet és a ceruzát…” És pályamódosítással Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába iratkozik.

1939-ben Székesfehérváron indul színészi pályája, s mint afféle kezdő, arra számít, ő lesz Hamlet, Rómeó, Peer Gynt. És bizony nagyot „koppan”, amikor kiderül, a kórusban fog alakítani. Talán jobb is, hogy a könnyű, zenés műfajjal indul, különben nem biztos, hogy felfigyel a jóképű, fiatal tehetségre az európai filmbirodalom, a német UFA. Így ő lett a Csárdáskirálynő némafilmváltozatában az akkori világsztár, Liane Haid partnere. A nagy siker után a filmgyár szerződteti, három évig hét főszerepet forgat, nem csoda, amikor hazatér, befutott sztár. Egymás után vetítik itthoni filmjeit is.

Annyira felkapott, annyira a közönség bálványa, hogy egyszerre három színházban játszik. A Csókprofesszor című operettben nyújtott alakítását „veszett tempójú táncduettek” és „könnyed, szellemes és kedves” jelzőkkel dicséri kritikájában Nagy Endre. 1932-ben a Vígszínházhoz szerződik, attól kezdve a Vígben Ráday nélkül nincs premier. Vérbeli sztár: a közönség kedvence, húzónév a címlapokon és a filmplakátokon. A rengeteg darab közül, amelyben játszik, művészileg kiemelkedik Hunyady Sándor Lovagias ügy című vígjátékában alakított főszerepe. Maga a szerző is elbizonytalanodik: vajon ő írta azt a vígjátékot, amelyet a Ráday Imre–Kabos Gyula kettős drámává nemesít? Szomorú, sorsfordító mozzanat fűződik a Lovagias ügyből készült filmhez. Bemutatóját követően azt kiáltozzák felbérelt szélsőjobboldali tüntetők Pécsen és Pesten: „Le a zsidófilmekkel!” Ez a hőbörgés 1939 májusában, a színészkamarai rendelettel keményedik be: Ráday nem játszhat magyar nagyszínpadon.

Mielőtt a kényszerűség Hollandiába vitte volna, önálló műsorral búcsúzik az őt rajongásig szerető közönségtől. „A műsor végén Ráday könnyes szemmel, szinte suttogva, és végtelenül egyszerűen mondta el a Szózat megrendítő sorait… A közönség pedig néma csendben felállt, csak itt-ott hallatszott egy kis szipogás…” – emlékezik vissza barátja, Tom Felleghy. Két év múlva hazatér, de nem szólalhat meg. Az ötvenes évek kultúrpolitikája a Horthy-korszak sztárját a „rossz káder” minősítéssel sújtja, és próbálja kiszorítani a szakmai közegből. „Egyszer Csepelen léptünk fel egy kultúrházban, és a műsort konferáló párttitkár így jelentette be Ráday Imrét: És most következik műsorunk fénypontja, a népszerű, közismert művész, Rátkai elvtárs! Szegény Ráday azt sem tudta, nevessen vagy sírjon…” – emlékezik vissza ismét Tom Felleghy.

Az 1956 nyarán megalakult József Attila Színház Darvas Ivánnal, Gobbi Hildával, Mensáros Lászlóval megizmosodott társulatához szerződik Ráday Imre. Játszik és rendez. És bizonyít: minden darabot, amiben benne van, színészi tudásával, személyének varázsával sikerre viszi. Hasonlóképpen a filmszerepeiben, ahol még a legvadabb szocialista erkölcsöt felmutató filmben is megcsillan a sémaszürkeségből kiemelő emberalakítás

 A 60-70-es években újra felfedezték Rádayt, nagyszerű színházi, film- és tévés alakítások mellett rendezett és tanított. Életében 50 játékfilmben, 100 tévé- produkcióban, számtalan rádiós szerepben játszott. Budapesten, szülővárosában hunyt el 1983. március 12-én.