Szárnyal Charlie ráspolyos hangja

[caption id="" align="alignleft" width="138"] Dögös, reszelős hangján szerelmekről, utazásokról, csalódásokról és boldog pillanatokról énekel Horváth Charlie
[/caption]Egyszer Horváth Charlie-val késő éjszakába futó örömzenés buliban vettem részt. Szájtátva hallgattam, nem hittem a fülemnek, hogy Charlie mennyi, egymástól ennyire elütő stílusú nótát tud fejből. Énekel és rögtönöz. Elég volt beadni neki a vempet (a dal bevezető taktusa), máris belekapott. És pontosan végigénekelte… Zenészkarrierje tipikus példa a közép-európai muzsikus pályaívének alakulására. Pontosabban annak egyik változatára a sok közül. A hatvanas-hetvenes évek könnyűzenei pezsgése zenekarok tucatjait hozta elő a semmiből, sok esetben a lelkesedés talajára építve. Aztán, amikor összeállt egy-egy banda, morfondírozhatott azon, hogy a népszerű, könnyen emészthető tánczenét vagy az igényes, dzsesszes-rockos műfajt műveli-e. Amikor pedig döntött és beért, szembetalálta magát a hazai zenei élet felemásságával. Piac helyett kultúrpolitikai irányítás, profi felszerelés helyett gányolt „cájg” szabdalta szét a bandákat. Bomlottak, alakultak. Annak a zenésznek, aki nem akart a süllyesztőben eltűnni, műfaji kötöttség nélkül bizony sokféle stílusban otthon kellett lennie. Mert ha kikoptak alóla a bandák, maradtak túlélő megoldásként az úgynevezett vendéglátóegységek, a nyugati lokálok, bárok, hotelek és tengerjáró hajók muzsikálóhelyei, ahol csak a mindent tudók maradtak talpon. Így Charlie is.

"Megszólalnak majd régi és új dalok a Generál idejéből, aztán az időrendet tartva és borítva, stílusok és korszakok nótái váltogatják egymást."

– Jó iskola volt, lenn a mélyben és fenn a csúcson. A Pannónia Express nevű zenekarral, kiváló, rátermett kollégákkal dolgoztam – mesél Charlie
a profi muzsikussá avató időszakról. Akkor már mögötte volt jó néhány formáció, nevét és játékát jól ismerték idehaza. Mint énekes, gitáros és trombitás kezdte az Olympia nevű alakulatban, az első magyar, fúvósokkal kiegészült rockzenekarban. Rangos helyeken léptek fel, többnyire Animals-, Joe Cocker-, Jimi Hendrix-, Led Zeppelin-, Traffic- és Chicago-számokkal. Charlie ekkor találta meg helyét a zenei világban. 1970-ben feloszlott a zenekar, Charlie-t és Tátrai Tibort felkérte az egyik legnépszerűbb banda, akkor éppen a megszűnéssel bajlódó Generál, hogy szálljon be a csapatba. Tőlük aztán egy csapásra megváltozott az együttes arculata és hangzásvilága.

Ám öt, sikeres turnékkal és lemezekkel színesített év után felbomlott a Generál. Charlie nekivágott a Nyugatnak. Időnként hazalátogatott, összejött a régi barátokkal, és persze, ha zenészek találkoznak, előbb-utóbb kiagyalnak valamit. Az 1990-es évek elején Charlie és Tátrai Tibor megalakította a Tátrai Bandet, az egyik legsikeresebb és legszínvonalasabb rock-blues zenekart. Miközben jól ment a csapat szekere, Charlie-ban egyre jobban érlelődött egy szólólemez gondolata. Sokan mellette voltak és támogatták, sokan bukásra ítélték az ötletet. Charlie mégis belevágott, és egyik albumot a másik után készítette el. Hogy mire vitte, azt a mostani koncert is beszédesen tanúsítja majd. – A szokásos „maggal”, László Attilával, Latmann Bélával, Borlai Gergővel, Halász Jánossal, Lerch Istvánnal, vokalistákkal és fúvosokkal lépek fel. És ott lesz a fiam, Axl, aki két dalt ad elő a zenekarával. Meglepetésvendég is lesz: Hiram Bullock világsztár. Nem véletlenül.

– Norvégiában a nyolcvanas években színpadközelben ismerkedtem meg vele, aztán amikor Amerikában jártam, ha csak tehettem, megkerestem. Egészen addig, amíg össze nem barátkoztunk. Eredetileg baszszusgitáros volt, de nagyszerűen zongorázik is, a szólógitárra pedig azért tért át, mert azzal jobban lehet csajozni. Igazi Jolly Joker ember, ha elindul egy nagy világturné, bármelyik együttes bízvást számíthat rá. Otthon van a bluesban, rockban, a dzsesszben, a countryban. Fantasztikus zenész és showman...

„Best of”-nak nevezi Charlie a mostani bulit. – Megszólalnak majd régi és új dalok a Generál idejéből, aztán az időrendet tartva és borítva, stílusok és korszakok nótái váltogatják egymást. A végén pedig elmaradhatatlan az örömzene. Csodát szeretnénk művelni – mondja sűrítve és szerényen, ami rendben is van: muzsikus ne meséljen – zenéljen!

Szólóalbumok: „Greatest Hits 2” (2004), Funky, Soul and Jazz (2003), Soul & Jazz (2002), Jazz (2001), Fűszer cseppenként (1998), Annyi minden történt (1997), Csak a zene van (1996), Just Stay Who You Are (1996), Mindenki valakié (1995), Charlie (1994)

Szólóalbumok: „Greatest Hits 2” (2004), Funky, Soul and Jazz (2003), Soul & Jazz (2002), Jazz (2001), Fűszer cseppenként (1998), Annyi minden történt (1997), Csak a zene van (1996), Just Stay Who You Are (1996), Mindenki valakié (1995), Charlie (1994) "Megszólalnak majd régi és új dalok a Generál idejéből, aztán az időrendet tartva és borítva, stílusok és korszakok nótái váltogatják egymást." Dögös, reszelős hangján szerelmekről, utazásokról, csalódásokról és boldog pillanatokról énekel Horváth Charlie -->