Sztrájk háború közben

A munkavállalói érdekképviselet teljesen legitim eszköze a figyelmeztető sztrájk, és az is érthető, ha a repülőtéri „hadsereg” (az üzemi tanács vezetője nevezte így a kollektívát Friderikusz Sándor műsorában) jelen helyzetben a munkabeszüntetés mellett döntött. Két jó oka volt erre. Az egyik a létbizonytalanság. Cégüket, a Ferihegyi repülőteret működtető Budapest Airport Rt.-t a kormány rövidesen magánkézbe kívánja adni, és ki tudja, az új tulajdonos kire számít majd és kire nem. A másik egy bírósági döntés, amely első fokon a szakszervezeteknek adott igazat abban, hogy a privatizáció kiírása nem volt jogszerű. A szakszervezetek nyerő helyzetben vannak, erejüket bemutatják, és talán kicsikarhatnak még biztosítékokat a magánosítás előtt. Azt ugyanis elkerülni aligha lehet.

A repülőtér üzemeltetése nem állami feladat, egy magáncég jobban végzi majd (nem fog például hihetetlen áron telkeket vásárolni jó ismerősöktől, ahogyan az állami vállalat vezetése megpróbálta), az államnak pedig egy újabb terminál megépítésére aligha van most pénze. Pedig nagyobb repülőtérre van szüksége a magyar fővárosnak, mert a légiközlekedés az egyik legjobban fejlődő ágazat.

A mindenkori kormány tehát akkor jár el helyesen, ha a repülőtér üzemeltetését határozott időre a legtöbb pénzt ajánló, megbízható magáncégnek adja, miközben az épületeket és területeket állami tulajdonban tartja. A mostani kormány pedig akkor jár el helyesen, ha a most zajló pályázaton legalább 400 milliárd forint bevételt szerez ebből az üzletből az adófizetőknek, azaz nekünk. Ez ugyanis már annyi pénz, amelyet az államháztartás, mindennapi életünk is megérez. Ha ez nem sikerül, ha a kormány egy banánhéjon elcsúszik, és a bíróság másodfokon is a szakszervezeteknek ad igazat, akkor viszont baj van. Akkor az államigazgatás hibájából elestünk egy kalap pénztől.