Tizenháromezer ember álma

[caption id="" align="alignleft" width="312"] Budakeszi folyton zsúfolt Fő utcája megkeresíti az itt élők mindennapjait
[/caption]Öt éve viseli büszkén a városi rangot ez a különleges adottságokkal bíró település. A János–hegy délnyugati lejtőjén elterülő város a XII. kerület folytatása. A Budapest táblát elhagyva rögtön megérkezünk a csaknem 13 ezer lakosú helységbe. Időben ez mégsem percek kérdése, a Budakeszire vezető út ugyanis meglehetősen viszontagságos. Kátyúból dugóba kerül a gyanútlan autós végig a néhány kilométeres távolságon. A városban sem sokkal jobb a közlekedés, sofőrből és járókelőből egyaránt árad a panasz. – Ha reggel hét óra előtt nem indulunk el Budapestre, kilenc óráig már nem érdemes. Órákig rostokolhatunk a dugóban. Délután ugyanez van, csak akkor a másik irányban áll a sor – mutat a Fő úton araszoló járműkonvojra Farkas Gyuláné.

A középkorú hölgy a város főterén, az egyik padon ringatja unokáját. Né-hány méteres távolságra a szmogfelhőtől. – Ennek ellenére nem költöznék vissza a XI. kerületbe, megszerettem ezt a falut. Mert mi magunk között csak így hívjuk. Meghitt, falusias a hangulat, összejárnak az emberek. Hosszú évek után végre feléledt a negyven éve kihunyt közösségi szellem, ami a rengeteg kulturális programnak is köszönhető.

Kis Elemér is betelepült Budakeszire, őslakos feleségét követte ide a fővárosból. Szerinte a környezetvédők akadályozzák a közlekedési helyzet javítását. Pedig csak a fák feláldozásával lehet növelni a járható útfelületet. A nyugdíjas férfi a szolgáltatások hiányára is panaszkodik. – Nincs egy bevásárlóközpont sem a közelben. Budaörsre kell átjárnunk, ami nem olcsó mulatság. De nemcsak az időseknek jelentene könnyebbséget egy multicég beköltözése. Új munkahelyeket biztosítana a helyi fiataloknak és súlyos adóforintokat az önkormányzatnak – magyarázza a férfi.

– A parkolási gondokról beszéltél? – szól közbe a patikából megérkező felesége, Ági. – Nagyon kevés a várakozó hely, és túl sok a ház. Az ember a konyhából belát a másik fürdőszobájába. Régen nem így volt, szép kis házakkal volt tele a falu. Mindegyiknek nyitva állt a kapuja. Mostanra túlzsúfolt lett a város – zárja le velősen a beszélgetést az asszony.

Valóban nem ritkán látni olyat, hogy egymás mögött sorakozik öt ház, és mind az öt egyetlen telken belül. A budakeszi Fő utcán egymás mellett sorakoznak az ilyen, szinte maradéktalanul beépített porták. A város túlsó végén, a kertvárosias övezetben van csak férőhely. Ott azonban minden más hiányzik. – Mi Makkosmárián lakunk, ami zártkertes terület. Nincs se csatorna, se gáz, se közvilágítás – sorolja felháborodottan Süli Ilona. – Nem törődik velünk a város vezetése. Arról nem is beszélve, hogy munkalehetőség sincs. Fél éve nem tudok elhelyezkedni, frissen végzett közgazdászként.

Egyáltalán nem lepik meg a lakosok sérelmei Lendvay Endrét, a város alpolgármesterét. Már 2003–ban, amikor átvették Budakeszi irányítását, tudták, hogy nem lesz könnyű feladat a költségvetés rendbe rakása. – Ha minden a két évvel ezelőtti kerékvágásban haladt volna tovább, mostanra becsukhattuk volna a boltot – közli tényszerűen az alpolgármester. – Mi azonban tavaly 26 millió forint többletet tudtunk kigazdálkodni, és ennyi idén is biztosan lesz. Ezen túl nekifogtunk egy 22 hektáros gazdasági-kereskedelmi övezet kialakításának a város határában. Ha ez megvalósul, az legalább félmilliárd forintos bevételnövekedést jelent majd. Ez szerintem éppen elegendő ok a bizakodásra.

A képviselő-testület azonban ezt megelőlegezve már az idén 360 millió forintos fejlesztési hitelt vesz fel, amit közterület-fejlesztésre fordítanak. Csak parkrekonstrukcióra tizenhárommillió forintot költenek majd, ennek részeként rendezik a sétányt, és kialakítanak egy játszóteret a város központjában. Lendvay Endre azt mondta, hogy Makkosmárián és Nagyszénászugban is biztosítják a gázt a lakosoknak. A csatornahálózat kiépítésére pedig pályázatot nyújtottak be. Keresik a lehetőségeket a zártkertes övezetek lakóövezetté minősítésére is.

– Sok mindenre pályázunk, elsősorban útfelújításra. Idén és jövőre összesen 4-500 millió forintot szeretnénk erre fordítani, most ugyanis úgy néznek ki az útjaink és a járdáink, mint a mogyorós csokoládé. Kátyú kátyú hátán. Nagyon lelakott a város.

– Miért csak most tudnak nekilátni a korszerűsítésnek?

– Az elmúlt tizenkét évben az önkormányzat értékesítette a város területének jelentős részét, fejlesztések – különösen utak terén – azonban számottevően nem történtek. Mostanra nem maradt értékesíthető terület, így az egyes pályázatokhoz nem rendelkeztünk a szükséges önerővel. Most bankhitelt veszünk fel, és évente húszmillió forintot törlesztünk.

– Az utakon kívül mit újítanak fel a közeljövőben?

– Iskolaépítésre is pályázunk, mert gyors ütemben gyarapodik a lakosság, és lassan kinőjük az intézményeinket. Teljesen leromlott az egészségügyi hálózat, a rendelőintézetünk még az alapellátásokat sem tudja kielégíteni. Ezt magántőke bevonásával, PPP rendszerben kívánjuk fejleszteni. Szeretnénk egy sportpályát, egy szép városközpontot és egy színháztermet is.

– Említette, hogy a hiányosságok ellenére dinamikusan növekszik a település lélekszáma. Mi vonzza ide a betelepülőket?

– Elsősorban a város mikroklímája, a jó levegő. A János–hegy elzárja előlünk a főváros bűzét. Ezt segíti, hogy az elmúlt 12 évben nem telepedett be a városba az ipar. Ezért van három országos hírű szanatóriumunk. Nagyon sokan költöznek ide, pedig elég drágák itt a telkek. Budapesten már házat lehet venni egy itteni telek áráért. További pozitívum, hogy nagyon erős a lokálpatriotizmus. Összetartanak az emberek.

– Sok mindenre pályázunk, elsősorban útfelújításra. Idén és jövőre összesen 4-500 millió forintot szeretnénk erre fordítani, most ugyanis úgy néznek ki az útjaink és a járdáink, mint a mogyorós csokoládé. Kátyú kátyú hátán. Nagyon lelakott a város.

– Miért csak most tudnak nekilátni a korszerűsítésnek?

– Az elmúlt tizenkét évben az önkormányzat értékesítette a város területének jelentős részét, fejlesztések – különösen utak terén – azonban számottevően nem történtek. Mostanra nem maradt értékesíthető terület, így az egyes pályázatokhoz nem rendelkeztünk a szükséges önerővel. Most bankhitelt veszünk fel, és évente húszmillió forintot törlesztünk.

– Az utakon kívül mit újítanak fel a közeljövőben?

– Iskolaépítésre is pályázunk, mert gyors ütemben gyarapodik a lakosság, és lassan kinőjük az intézményeinket. Teljesen leromlott az egészségügyi hálózat, a rendelőintézetünk még az alapellátásokat sem tudja kielégíteni. Ezt magántőke bevonásával, PPP rendszerben kívánjuk fejleszteni. Szeretnénk egy sportpályát, egy szép városközpontot és egy színháztermet is.

– Említette, hogy a hiányosságok ellenére dinamikusan növekszik a település lélekszáma. Mi vonzza ide a betelepülőket?

– Elsősorban a város mikroklímája, a jó levegő. A János–hegy elzárja előlünk a főváros bűzét. Ezt segíti, hogy az elmúlt 12 évben nem telepedett be a városba az ipar. Ezért van három országos hírű szanatóriumunk. Nagyon sokan költöznek ide, pedig elég drágák itt a telkek. Budapesten már házat lehet venni egy itteni telek áráért. További pozitívum, hogy nagyon erős a lokálpatriotizmus. Összetartanak az emberek. Budakeszi folyton zsúfolt Fő utcája megkeresíti az itt élők mindennapjait -->