2005.11.19. 00:00
Végső csapás Amerikára
A latin-amerikai szuperpáros végső csapást mért az Egyesült Államokra. Hugo Chávez gyilkosnak nevezte George W. Bush amerikai elnököt, a vasárnaponként saját tévéshow-jában parádézó venezuelai elnök egyetlen szövetségese, Fidel Castro pedig személyesen tagadta a Parkinson-kórjáról szóló híreszteléseket.
Tette mindezt egy ötórás beszédben, amely két dolgot jelezhet: a kubai elnök tényleg nem szenved a többek között mozgás- és beszédzavarral járó idegrendszeri betegségben, vagy tényleg lehet embert klónozni. Igaz, időközben az is napvilágra került, hogy a betegség hírét keltő CIA is a 79 éves Castro közszereplései alapján állította fel diagnózisát. Vagyis a tudományos alaposság épp annyira kizárható, mint Chávez ítéletében, amely szerint „Washingtont egy őrült vezeti”.
Más kérdés, hogy a kubai elnök a havannai egyetem fiataljait győzködte arról, hogy a forradalomhoz hasonlóan ő is elpusztíthatatlan, a világ ötödik legnagyobb olajszállítójának számító Venezuela első embere azonban dél-amerikai vezetők előtt fejtegette az „imperialista” Bush-vezetésről szóló véleményét. Nem utolsósorban azzal a céllal, hogy a karibi országoknak felnyissa a szemét, rávezetve őket arra: az amerikai dominancia megtörésével nem csak Caracas, de ők is nyernek. Petrocaribe névre keresztelt tervének lényege: a világpiaci árnál olcsóbban juthatna hozzá tizenöt karibi ország az olajhoz. Méghozzá úgy, hogy amint ötven dollár fölé emelkedik a hordónkénti ár, Venezuela a felár negyven százalékát elengedi.
A felajánlásnál már csak Castro reagálása volt megindítóbb: a kubai elnök a regionális szolidaritás további erősítése irányában tett fontos lépésként értékelte a baráti ország kincstárát vélhetően tovább hizlaló üzlet tervét.
