Ki akar rúgni a házból a nagyapám

Hiába nevet a markába a kedves olvasó, hogy „be vagyok jelentve”. Ez az érv csak a szocializmusban volt elegendő jogalap rá, hogy valaki az ingatlanban maradjon. A lakás az állam tulajdona volt; másrészt a rendszer nem engedte, hogy bárki utcára kerüljön.

Most éppen fordított a helyzet. A jogállam törvényei a tulajdonjogot védik. Ha tehát valaki gazdája egy háznak, lakásnak, akkor szabadon dönthet, és csakis ő dönthet arról, ki lakhat még ott. Amennyiben tehát az unoka be van jelentve, a nagyapa kijelentheti, és akár be is zárhatja előtte az ajtót.

Más kérdés, ha az unokának tulajdonrésze van a házban. Ezt a tulajdoni lap számontartja. Elképzelhető az is, hogy a lapon nincs feltüntetve a tulajdonjog, viszont olvasónknak pénze van az ingatlanban. Fizette például a költségek egy részét, ő újította fel a házat, stb. Mindezt persze bizonyítani kell.

Amennyiben a két fél nem bír a közös fedél alatt megmaradni, bármelyikük, esetleg mind a ketten kérhetik a bíróságtól a közös tulajdon megszüntetését. A bíró dönthet úgy, hogy természetben osztja meg a házat (egy része az egyiké, másik része a másiké lesz arányosan). Vagy pedig úgy, hogy az ott maradó félnek meg kell váltania a másiktól annak tulajdonrészét. Jó, ha ebbe a megoldásba bebenyugszunk, mert a házat a vita hevében végső megoldásként el is árverezhetik.