Iránban választanak

A parlamenti választásokban ezúttal a reformereknek csak mellékszerep juthat, a valódi küzdelem ugyanis a konzervatív táboron belül várható, ahol valószínűsíthetően Ahmadinezsád támogatói és pragmatisták között fog eldőlni a „csata”. Nem mindegy ugyanis, hogy kinek a támogatói és milyen arányban kerülnek majd többségbe a törvényhozásban, hiszen ezzel meghatározhatják az elnök utolsó hivatali évét, de ami még ennél is fontosabb: befolyásolhatják a jövőre esedékes elnökválasztás végeredményét. 

A jelenlegi hatalomi pozícióra a legnagyobb veszélyt Rafszandzsáni és Khamenei egykori államfők jelentenek, akik nyíltan, és élesen bírálják Ahmadinezsád politikáját. Noha a pénteki szavazást követően biztosan nem történik alapvető változás az iráni politikában, a választásnak komoly tétje van. Az elnök népszerűségének tesztelése az általános közhangulatot mutatja meg, amelyet számításba véve dönthet majd Khamenei ajatollah, hogy kit is támogat az elkövetkezendő elnökválasztáson, ami az Egyesült Államokkal való kapcsolat miatt fontos.

Az iráni politikai rendszert találóan úgy szokták jellemezni, hogy az a legdiktatórikusabb demokrácia és a legdemokratikusabb diktatúra. 1979-ben egy olyan kettős felépítményű rendszer jött létre, ahol minden demokratikus intézménynek megvan a maga antidemokratikus párja. Az alkotmány értelmében ugyan a közvetlenül választott parlament feladata a törvényhozás, a gyakorlatban azonban csak másodhegedűs lehet a kinevezett tagokból álló Őrzők Tanácsa mellett. A mostani választáson a diktatúra ellenére a jelöltek különböznek egymástól, a verseny pedig akár erős is lehet közöttük, így az eredményt igencsak nehéz előre megmondani. Mint ahogyan Ahmadinezsád megválasztása is meglepetés volt három évvel ezelőtt.