Újjászületés: anonim drogosok találkoznak Pécsen

A maga nemében egy különös, ám a drogküzdelemben igen hatékony közösség tartja országos összejövetelét ezekben a napokban Pécsett. Jelvényükön az NA két betűje (Narcotics Anonimous) és akár ma vagy holnap is megtalálhatók a vasutas klubban.

Névtelenek, mert még nem mondhatják el magukról, hogy végképp szakítottak a szenvedélyükkel, de több hónapja, több éve tiszták, azaz nem drogoznak. Születésnapjukat az a dátum jelzi, amelyen utoljára elvitte őket az álom. Különös missziót teljesítenek a saját tapasztalataikból merítve, jelesül, hogy jobban hisznek azoknak, akik hasonlóan évekre elmerültek a kábítószerek tengerébe, s akik már-már a halál elől találtak menekülési útvonalat. Az NA a drogfüggők közösségén alapuló nemzetközi szervezet, 116 világban ismert, segítő emblémáikat és telefonszámaikat meg lehet találni az interneten és a diszkók vécéiben. Szlogenjük: Ha problémád van, hívj fel, keress bennünket! Pécsi elérhetőségük egy anonim mobiltelefon, a 20/342-4459-es szám. A szervezet két amerikai alapítója tizenkét pontban fogalmazta meg a hagyományokat, melyek között az utolsó és fontos tétel: mindig meg kell őrizni a személyes névtelenséget.

[caption id="" align="alignleft" width="350"] A névtelen drogosok csak egymás előtt fedik fel kilétüket (illusztráció: Pásztor Éva)
[/caption]Charlie jó svádájú, a pesti aszfalton felnőtt, erős, izmos ember. Taxisofőr volt, és természetesen szenvedélybeteg. A Narcotics Anonimous közösség médiaszervezője, annak a tizenkét lépésnek a szószólója, amely a drogfüggők kimenekülését segíti nehéz helyzetükből. Mondja is, hogy a tagságnak csupán egyetlen feltétele van, a drogok használata abbahagyásának vágya.

A kérdés kézenfekvő:
– Ön hogyan lett szenvedélybeteg?
– Tizenévesen már megittam félüveg vodkát, és leestem a pajtából... Szóval a környezet sokat tett, de magam is hozzájárultam. Pénzt loptam, hogy bemehessek a vidámparkba, aztán később elfogott a játékszenvedély. Automaták, kártya. Mit ne mondjak, éltem az életem, ital, cigaretta, nők... és persze idővel a drog. Csoda, hogy még élek.
– Ráférne erre az ebédlőasztalra az a mennyiségű drog, amit elfogyasztott?
– Nem. Azt hiszem, hogy két asztalra sem. Tűvel ugyan nem dolgoztam, mert féltem a tűszúrástól, de mindent kipróbáltam. Taxiztam, és kellett a pörgés, hogy az átmulatott éjszakák után nappal is ébren tudjak maradni. Egyszercsak elhagyott a feleségem és észrevettem, hogy elfogytak mellőlem a barátok.
– Mára kigyógyult?
– Ebből sohasem lehet kigyógyulni.
– Az orvos mást mond. Szerinte van mód a teljes tisztulásra...
– Nem vitatkozom vele, bár más a véleményem. A névtelenek közösségének tagjai tiszteletben tartják a mások gondolatait is. Magamról inkább úgy mondanám, hogy bár 29 évig pusztítottam magam, 2001 április 1-je óta nem drogoztam, nem ittam alkoholt. Még bonbon-meggy formájában sem. A felépülés üzenetét az NA-sok között hallottam meg....

Kati szegedi lány, elegáns, csinos, nehéz elhinni róla hogy 13 évig a mélyben volt. A családból menekült a barátok, az ital, majd a kábítószerezők világába, s most akár csak Charlie, egzisztenciára, otthonra, gyerekre vágyik. Azt mondja, hogy jó eséllyel. Pedig néhány év alatt teljesen elzüllött a diplomás angoltanár, úgyhogy nemrég még Pécsen, a hajléktalan szállón lakott. Szülei sem tudták, hogy merre jár.
– Teljesen megszakadt a kapcsolatunk – mondja. – Lázadtam, a konfliktusok feloldására nem találtuk a közös nyelvet. Hihetetlen, hogy mit jártam meg, amíg sikerült a pokolból visszatérnem. Regénybe való. Lehet, hogy egyszer megírom.
– Hogyan sikerült talpra állnia?
– Valahogy egy italboltban kezembe került egy papír, egy telefonszám. Ebbe a csapatba hívott aki adta, s valami ilyesmit mondott, hogy hozd el a tested, a lelked majd utánad jön...
– Nem lehetett könnyű a tizenhárom év a pokolban.
– Nem tudtam és nem érdekelt, hogy mi történik körülöttem.
– Jó belőve?
– Persze, hogy jó.
– Mondják a sorstársai, hogy mindegyiküknek megváltozott a születésnapja.
– Az enyém augusztus 21. Három éve ennek, ami iszonyatosan nagy idő már, higgye el, de kevés az előző tizenháromhoz. Persze kellett az is, hogy felnőjek, hogy megtudjam mire való az élet. Az a típus vagyok, akit főbe kell kólintani ahhoz, hogy felébredjen.

Baranyai droghelyzet egy elfogadott nemzetközi számítási modell alapján

1. A Pécsi Drogambulancia betegeinek száma 1000-1200 fő

2. Nemzetközi számítások alapján ennek a tízszerese a rendszeres drogozó, tehát 10 000-12 000 fő

3. Az előbbi tízszerese azon száma, akik már kipróbálták a drogot, azaz Baranyában kb. 100 000- 120 000 fő ismeri az extasyt vagy a cannabis illatát.

Forrás: Pécsi Drogambulancia

A kábítószerezés csak szabálysértés legyen

A Pécsi Drogközpont vezetője dr. Szemelyácz János pszichoterapeuta szakorvos. Tizennégy éve, az elsők között vette gondozásába a régió kábítószer fogyasztóit, az idei év tavaszáig a Magyar Addiktológiai Társaság elnökeként tevékenykedett. Szerinte nincs mit csodálkozni a kábítószerek hazai elterjedésének ütemén. Mit várhatunk egy olyan társadalomban élő gyerektől-fiataltól, akinek a szülei munkanélküliek, aki többnyire a kilátástalansággal, családi perpatvarokkal szembesül. A kereskedelmi tévékből nehéz az életre készülni. A szakember úgy véli, hogy Baranyában legalább 130-150 ezren már kipróbálták a drogot. Az igazi drogfüggés a lányoknál 20-22 éves korban, a fiúknál pedig 20-25 éves korban jelentkezik. Arra a kérdésre, hogy le lehet-e szokni a szenvedélybetegségről, igennel válaszolt. A visszaesés igen gyakori. Szemelyácz ismeri a Narcotics Anonymous (NA) szervezetet, amelyet 1936-ban alapított két amerikai alkoholista, dr. Bob és Bill, és jó véleménnyel van a szervezetről. Minden segítőre szükség van – mondta. Arra a kérdésre, hogy helyén van-e Magyarországon a drogosok megítélése, nemmel felelt. Szerinte a drogok terjesztése, árulása maradhat bűncselekményi kategória, ám a fogyasztás bűncselekménnyé minősítését nem tudja elfogadni. Szemelyácz úgy véli, hogy ideje volna a drogpiac áldozatait szabálysértőkként kezelni.

2. Nemzetközi számítások alapján ennek a tízszerese a rendszeres drogozó, tehát 10 000-12 000 fő

3. Az előbbi tízszerese azon száma, akik már kipróbálták a drogot, azaz Baranyában kb. 100 000- 120 000 fő ismeri az extasyt vagy a cannabis illatát.

Forrás: Pécsi Drogambulancia A kábítószerezés csak szabálysértés legyen A Pécsi Drogközpont vezetője dr. Szemelyácz János pszichoterapeuta szakorvos. Tizennégy éve, az elsők között vette gondozásába a régió kábítószer fogyasztóit, az idei év tavaszáig a Magyar Addiktológiai Társaság elnökeként tevékenykedett. Szerinte nincs mit csodálkozni a kábítószerek hazai elterjedésének ütemén. Mit várhatunk egy olyan társadalomban élő gyerektől-fiataltól, akinek a szülei munkanélküliek, aki többnyire a kilátástalansággal, családi perpatvarokkal szembesül. A kereskedelmi tévékből nehéz az életre készülni. A szakember úgy véli, hogy Baranyában legalább 130-150 ezren már kipróbálták a drogot. Az igazi drogfüggés a lányoknál 20-22 éves korban, a fiúknál pedig 20-25 éves korban jelentkezik. Arra a kérdésre, hogy le lehet-e szokni a szenvedélybetegségről, igennel válaszolt. A visszaesés igen gyakori. Szemelyácz ismeri a Narcotics Anonymous (NA) szervezetet, amelyet 1936-ban alapított két amerikai alkoholista, dr. Bob és Bill, és jó véleménnyel van a szervezetről. Minden segítőre szükség van – mondta. Arra a kérdésre, hogy helyén van-e Magyarországon a drogosok megítélése, nemmel felelt. Szerinte a drogok terjesztése, árulása maradhat bűncselekményi kategória, ám a fogyasztás bűncselekménnyé minősítését nem tudja elfogadni. Szemelyácz úgy véli, hogy ideje volna a drogpiac áldozatait szabálysértőkként kezelni. A névtelen drogosok csak egymás előtt fedik fel kilétüket (illusztráció: Pásztor Éva) -->