Tanítani szóval, nevelni példával

Nagy érdeklődéssel figyeljük, a DN- ben a baranyai iskolák eminens tanulóiról szóló képes beszámolókat, közben próbálunk levonni következtetéseket az iskolák közötti különbségek okairól. A meszesi iskola, amely nagyon sok kiváló embert adott a társadalomnak, ezekben a felsorolásokban alig szerepel. Egyértelmű, hogy nem a tantestület összetétele és szakmai felkészültsége az oka a lemaradásnak. A probléma abból származik, hogy egy helytelen betelepítés következtében a tanulók nagyon alacsony szintről való indulása visszaveti a színvonalas oktatást a többi gyerek számára. A szülők ennek következtében igyekeznek a város távolabb lévő iskoláiba beíratni a gyerekeiket, hogy a továbbtanulás lehetőségeit számukra biztosítsák.

Kutatások bizonyítják, hogy a gyerekek korai tanulásba való bevonásában keresendő a különbségek oka. Abban a családban, ahol a gyereknek minden kívánságát teljesítik, a későbbiekben sem várható el, hogy megváltozzon, és követeléseinek minden áron való teljesítéséről lemondjon. Régi igazság, hogy „tanítani lehet szóval, nevelni csak példával”, illetve hogy a gyereknevelés hároméves korban befejeződik. Megszűntek sajnos a tanítók rendszeres családlátogatásai, amik lehetőséget biztosítottak a pedagógusnak a család életébe való betekintésre. Szerencsére a több mint százéves múltra visszatekintő védőnői szolgálat megmaradt, amely a terhesanya-gondozástól a gyerek meghatározott koráig – helyszíni bejárással – szemmel kíséri a gyermek fejlődését. Más országokban, a gyermekjóléti szolgálathoz hasonló szervezetek, gyámügy stb. nem hivatalként működnek, hanem a „terepen” töltik a munkaidejüket, és figyelik a gyermekek, a család életvitelét. A segélyezés is a helyszínen történik, szigorú elszámoltatással. Így nem fordulhat elő, hogy a közös költségek befizetése, rendezése helyett a pénzt cigarettára és alkoholra költik egyesek.

Egy gyermeke jövőjéért aggódó szülő