Siker, pénz, csillogás, mozivászon

Pataki Ági véletlenül lett modell és filmproducer is, de azt mondja, az már nem a szerencsén múlott, hogy sikereket ért el. A legújabb ezek közül az, hogy ő a társproducere Hajdú Szabolcs Bibliotheq ue Pascal című díjnyertes filmjének.

– Mikor ült be utoljára csak azért a moziba, hogy szórakozzon?
– Nemrég. Az Avatart néztük meg a férjemmel, és nagyon tetszett. Az is, amit mond, meg az is, ahogy mondja. Ötéves kortól százéves korig könnyen érthető és szeretni lehet, a maga kategóriájában tényleg lenyűgöző.

– Ön ehhez képest rendre alkotói és művészfilmek producere. Látványos, könnyen érthető filmmel könnyebb a dolga egy producernek?
– Filmet csinálni nagyon nehéz. Nem tudok olyan műfajt mondani, amelyiket könnyű. Vannak persze, akik tisztán üzleti vállalkozásként tekintenek a filmkészítésre, de egy minőségen felül már elkészíteni és piacra juttatni is nehéz itthon a filmet. Olyat pedig, amelyik nem gagyi, és mégis megnézik, és még szeretik is, tényleg nehéz.

[caption id="" align="alignleft" width="380"] Férjével, Kovács Gáborral.
[/caption]

– Akkor a Halálkeringő egy mellényúlás volt?
– Tudtuk, hogy bátrak vagyunk, mert ez egy olyan műfaj és vállalkozás volt, amelynek az útja nálunk még nincs kitaposva, de nagyon jó a film. Jó benne Dobó Kata és Kern András. Bíztunk benne, hogy eljut a közönséghez, mégis nagyon kevesen nézték meg. Egy amerikai forgalmazó komolyan érdeklődik iránta, lehet, hogy külföldön nagyobb karriert csinál. Persze az, hogy egy filmet itthon mennyien látnak, és mekkora a bevétele, nem feltétlenül jelent egyet a minőséggel. Az Üvegtigrisen kívül – ami érthetően itthon volt nagy siker – minden filmünknek jóval több nézője volt külföldön. Hajdú Szabolcs Fehér tenyér című filmjét 27 országban vették meg, de említhetném a Delta cannes-i sikerét is, melyben Petrányi Viki mellett koproducerként dolgoztunk.

– Azért volt ennél sikeresebb korszaka is a magyar filmnek: Fábri, Jancsó, Makk Károly idejében.
– Nyilván kellettek ezek a kimagasló egyéniségek, és az valóban egy diadalmas korszak volt. De azért abban az is benne volt, hogy egy diktatúra mindig izgalmas és érdekes kívülről nézve. Ez a fajta varázs kétségtelenül elmúlt, de úgy érzem, hogy egy nehéz korszak után újra van pezsgés a szakmában, vannak kiemelkedő tehetségek, és haladunk előre. Hajdú Szabolcs, Fliegauf Benedek, Pálfi György, Mundruczó Kornél nevét egyre többen ismerik a világban. De tény, hogy bátrabban kell nyitnunk, meg talán jobban meg kell becsülnünk az értékeinket.

– Mindig „mozibolond” volt?
– Annyira semmiképpen, hogy bármikor is eszembe jusson, hogy egyszer majd valami közöm lesz a filmes világhoz. Amikor fiatal voltam, az volt a természetes, hogy egy fiatal mozibolond. Ha volt egy új magyar film, mentünk és megnéztük. Akkor ez valahogy fontos volt. Ma nem az, és ez talán oktatási probléma is. Volt idő, amikor mindent megnéztem, aztán sokkal válogatósabb lettem, ma pedig a szakmai kíváncsiság okán megint nagyon sokszor megyek moziba. Néha csak azért, mert igen tanulságos megnézni egy filmet, de legtöbbször azért szórakozni.

– Két évtizeden át a legismertebb modell volt. A butikkorban az egyik legmenőbb butikot vezette. Most sikeres producer. Van valami titka a sikernek?
– Titka? Inkább magyarázata: az, hogy mindig nyitott voltam. Nagyon sokan akkor sem váltanak, ha már unják, amit csinálnak, maradnak, mert kényelmesebb. Én meg úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki dinamikus lehessen, és elégedett önmagával, tudni kell odébbállni, de legalábbis képesnek kell lenni időnként áthangsúlyozni az életét. Aztán persze ott van még az is, hogy bármit is csináltam, mindig dolgos és megbízható voltam. Ez a hozzáállás nem is annyira tudatos: elmúltam már negyven, amire rájöttem, hogy mennyire a szüleim nyomában járok ebben, az ilyen dolgokat ugyanis szerintem otthonról hozza magával az ember. Persze sokszor szerencsém is volt, de modell sem azért lehettem húsz évig, mert nem volt nálam szebb, hanem azért, mert biztosak lehettek bennem, és mindig élni tudtam és élni akartam a lehetőséggel, ami adódott.

– A Fabulon-reklám a legnagyobb szerencse volt életében?
– Kézenfekvő lenne, és sokat is köszönhetek azoknak a képeknek, de a jelenlegi teljesítményemet sokkal többre tartom. Nagyobb szerencsének értékelem, hogy 50 éves koromban – a férjemnek, Kovács Gábornak és a Filmpartnersnek köszönhetően – volt lehetőségem egy teljesen új pályát kezdeni. Kicsit még mindig kívülálló vagyok, és rengeteget tanulok a férjem mellett, de hihetetlenül élvezem. Alkotni valamit, az igazi adomány, de ott lenni a háttérben és segíteni ezt a folyamatot, az is nagy öröm.

– Önnek mintha tálcán kínálta volna az élet a lehetőségeket. Elégedett ember?
– Igen. Nagy adománynak tartom, hogy mindig éppen abban tudom megtalálni az örömeimet, amim van. Sokak vannak úgy, hogy bármit elérnek, mindig éppen másra vágyódnak, mindig eggyel több vagy jobb kell, mint ami éppen összejött. Kislánykoromban sem akartam királykisasszony lenni, és ma sincsenek irreális vágyaim, úgy érzem, teljesen a helyemen vagyok.

– Abban az időben, amikor Pataki Ági volt az ország legjobb nője, nagy volt az udvartartás, amely körülvette?
– Nem gondolom, hogy valaha is az ország legjobb nője lettem volna. Ami az udvartartást illeti, az nem volt, de szerintem ez inkább rajtam múlt. Elég zárkózott és megközelíthetetlen voltam, bizonyára ez sugárzott belőlem, ezért hiába vett körül az a világ, nem volt nagy nyüzsgés körülöttem, kevesen mertek közeledni hozzám.

– Ehhez képest háromszor is férjhez ment.
– Igen, de nem ezért. Amikor kifáradt egy kapcsolat, akkor úgy éreztem, hogy nincs miért maradnom. Van, aki nehezebben hoz meg ilyen döntéseket, én meg nehezen kötök ezekben kompromisszumot. Az előző házasságom 14 év után ért véget. Egyszerűen elfáradt, nem volt gyerekünk, és úgy éreztem, az, hogy jó emberi kapcsolatban vagyunk, kevés ahhoz, hogy jól működjek benne. Majd’ negyvenévesen találtam meg a mostani férjemet, lett gyerekünk, és 19 éve boldogságban élek.

– Hogyan lehetséges, hogy ennyi idő alatt egyetlen címlapon sem szerepelt meztelenül? Soha nem akarták levetkőztetni?
– Próbáltak, persze. Mindig megköszöntem, mert megtisztelőnek éreztem, hogy tartanak annyira vonzónak, hogy megkerestek, de nem éreztem soha kihívásnak. Nem volt ilyen vágyam, és a karrierem szempontjából sem volt rá szükség.

– Élete nagyobb részében a szépségéből élt. Mennyire foglalkoztatja manapság, számolja az éveit, a ráncait?
– Sosem akartam mindenkinek tetszeni, vagyis mindig megelégedtem azzal, hogy azok, akiket szeretek, szépnek találnak. Persze, ha valaki élete nagyobb részében az arcával érvényesül, nyilván azt gondolják róla, mindent megtesz, hogy minél tovább megőrizze a fiatalságát. Én jóban vagyok a ráncaimmal, nap mint nap sportolok, törődöm magammal, de nem az arcom miatt, hanem azért, mert minél tovább szeretnék aktív, egészséges, jó életet élni. A fiam még csak 18 éves, és sokáig szeretnék még vele lenni, amiben tudom segíteni őt az életben. Ez sokkal jobban hajt, mint az, hogy kettővel kevesebb ránc legyen rajtam.

– Mit jelent jó életet élni?
– Minden viszonyítás kérdése, az átlagnál jobban élek, de ahhoz képest, amit megengedhetnék magamnak, jóval szerényebben.

– Mi az, amit nem enged meg magának?
– Nem fontos első osztályon repülni, nem fontos ötcsillagos szállodában aludni, nem hoznak lázba a luxusmárkák, a bundák és a drága ékszerek. Nem ezek boldogítanak. Az én luxusom az, hogy szabadon dönthetek. Ha kedvem tartja, beülhetek egy jó étterembe, vagy elutazhatok valahova. A külsőségek sokkal kevésbé számítanak, mint ahogy sokan feltételezik rólam.

– Producerként mi az újabb kihívás?
– Nyáron kezdjük forgatni az Üvegtigris 3-at. Én már olvastam a forgatókönyvet, és imádom. Más lesz, mint az első kettő, a történet nagy része már nem a büfé körül játszódik. A pénz fele már összejött, a másik fele most a feladat.

Fábos Erika - Vasárnap Reggel

További sztárhíreink >>>