Bearanyoznak minden egyes napot, és még gyógyítanak is

Amikor gyerekként elmentünk bevásárolni anyukánkkal, akkor mindig vettünk magunknak egy kis frissítőt. Ez általában egy dobozos üdítő volt, de volt egy időszak, amikor megjelent a polcokon az az üdítő, amelynek kupakja üzenetet rejtett. Azután mindig ezt kértük a tesóimmal. 

Az üzenetek mindig vidámak voltak, ezért elhatároztam, hogy szépen összegyűjtöm ezeket, beteszem egy hatalmas üvegbe, és majd, ha összegyűlik jó sok, akkor minden reggel húzok belőle egyet, hogy jól induljon a nap. 

Mondanom sem kell, hogy ebből végül nem valósult meg semmi, vagyis de, összegyűjtöttem vagy ötvenet, de ennyi, meguntam a gyűjtést, és végül mind a kukában landolt.

Egyetlen gyűjtési szenvedélyem maradt gyerekkoromból, a könyveké. Egyszerűen nem tudok betelni velük. A könyvek nekem ékkövek és gyógyszerek is. Előbbi azért, mert bearanyozza minden egyes napom már csak az is, hogy rájuk nézek, utóbbi pedig azért, mert ha már kissé megbetegít a való világ, akkor elmerülök egyben, és ápolja azokat a sebeket, amelyeket a mindennapok okoztak. 

Valaki például szenvedélyesen gyűjti a kisautókat. A baranyai térségben több száz ember van, aki valamilyen formában, de gyűjti azokat, és hiszem, hogy bennük is hasonló érzések vannak, mint bennem a könyvekkel kapcsolatban. A kollégám fogalmazta meg legjobban a gyűjtögetés lényegét: vannak dolgok, amelyek valakinek semmit, míg másnak mindent jelentenek.