Csend, harmónia és lazítás hegedű- és trombitaművész módra

– Hogy értékelik az elismerést?

Zs. P. T.: – Harminc éve itt élünk a férjemmel, s mindhárom gyermekünk itt született. Rengeteg barát, ismerős ül minden alkalommal a nézőtéren, s azt gondolom, ennek a hosszú távú jó viszonynak az eredménye a díj.

K. L.: – Elsőtrombitás vagyok, így minden hangversenyen kapok egy kis szólószerepet, amely kiemel valamelyest a zenekarból. Tehát egy kicsit a hangszeremnek is köszönhetem ezt a sikert.

– Ha újrakezdhetnék,  akkor is a hegedűt és a trombitát választanák?

Zs. P. T.: – Én biztosan. Nálunk a családban egyáltalán nem volt korábban muzsikus, de engem már hároméves koromtól áthatott a mindent elsöprő zeneimádat. Nyolcévesen pedig kaptam egy hegedűt, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

K. L. – Barcson nőttem fel, és a testvéremmel együtt jártunk zeneiskolába, igaz, különösebb családi zenei hagyomány nélkül. A trombitáról tudni kell, hogy nagyon munkás zeneeszköz, jó fizikumot és nagy akaraterőt igényel, talán éppen ezért vagyunk így összenőve.

– Kilépnek a komolyzenéből néha?

Zs. P. T.: – Nem igazán, életem minden területén a komolyzenével foglalkozom. A férjem igazgató a Liszt Ferenc Zeneiskolában, ott vagyok hegedűtanár. Emellett mindketten a PTE Művészeti Kar tanári mesterképzésén veszünk részt, ez is szorosan összefügg a zenével.

K. L.: – Méghozzá egészen különleges módon. Jó pár éve játszom egy budapesti zenei stúdióban, ahol filmekhez és számítógépes játékokhoz játszunk fel kottából zenei háttéranyagokat.

– Hogy néz ki egy napjuk?

Zs. P. T.: – A koncertekre napi ötórás próbával készülünk. Ezt követően estig tanítok, ha pedig alkalmanként jut egy szabad délután, a családi teendőkkel foglalkozom.

K. L.: – Komoly logisztikát igényel a pécsi zenekari és a fővárosi filmstúdiós munkák összehangolása. Ugyanakkor jól kiegészítik egymást, így nagy élvezettel szervezem a napi, heti időbeosztásomat.

– Hová járnak lazítani?

Zs. P. T.: – Nekem a kikapcsolódást az erdőszéli kertünk jelenti, amelyet javarészt díszfák és dísznövények színesítenek, és elemi töltekezést jelent az összegyűjtött csönd és nyugalom. Itt teremtem meg az életem harmóniáját.

K. L. – A csönd számomra is létszükséglet, és a vízparton találom meg a magam békéjét. Baráti körrel járok horgászni, de talán ennél is nagyobb örömet jelent ott helyben főzőcskézni. Viszont mivel sporthorgász vagyok, nem feltétlenül a kifogott hal kerül a bográcsba, hanem a vadételek az igazi specialitásaim. A környékbeli tavakra járunk elsősorban, ha pedig szabadságon vagyok, akkor az ország más vizeire is ellátogatok.

Muzsikusévek

Zsoldosné Pothorszki Tünde Siklóson született 1967-ben. Pécsett nőtt fel,  Kecskeméten járt középiskolába, Gyermán István tanítványa volt a Pécsi Zeneművészeti Főiskolán. 1989 óta tagja a Pécsi Szimfonikus Zenekarnak, a Pannon Filharmonikusok prímhegedűse. Férje, Zsoldos Attila a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója, ugyancsak hegedűtanár,  három gyerekük van, Virág (28), Adrienn (25) és Dávid (23).

Kovács László 1979-ben született Barcson. Ott járt általános és zeneiskolába, majd a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában érettségizett 1998-ban, ezt követően a bécsi zeneakadémián folytatta tanulmányait. 2003 óta a Pannon Filharmonikusok elsőtrombitása.