Zsolnay festményei és a vándorló apostolok alkotói is láthatók (videó)

A „Ködképek a kedély láthatárán” cím a 19. századi szerző, Kemény Zsigmond regényének címére utal, a kiállítás szintén ezt az évszázadot ismereti meg a látogatókkal. Az ekkoriban Pécsen alkotó művészek művei, pécsi városképek, illetve a korszak pécsi polgárainak portréi kerülnek a középpontba.

A Janus Pannonius Múzeum gyűjteményéből összeállított időszaki kiállításon az első alkotás, mellyel a látogató közelebbről megismerkedhet, Johann Varoni avagy Giovanni Varrone pécsi látképe, mely 1859-ben készült (a szemfüles megfigyelőnek ismerős lehet a pécsi városháza tornyában nyílt tárlatról). A festmény előterében helyt kapó bukolikus idill hátterében az egykori pécsi veduta elevenedik meg. Egy szembetűnő érdekesség, hogy a székesegyház tornyait ekkor nem fedték toronysisakok. 1807-től 1831-ig ugyanis Pollack Mihály építész tervei szerint klasszicista stílusban építették át a templomot, ennek eredménye tükröződik Varrone festményén, illetve a többi korabeli tájképen is.

A pécsi vándorló apostolok alkotóját is megismerhetjük

A gazdag és informatív tárlat nem csak a látképeken visszaköszönő ábrázolások által enged mélyebb bepillantást a pécsi székesegyház történetébe. Találkozhatunk ugyanis a déli homlokzat egykori és jelenlegi apostolszobrainak két alkotójával. Bartalits Mihály 1846-ban Szepesy Ignác püspöktől kapott felkérést a tizenkét apostol megmintázására, melyből igazán ihletett és szuggesztív végeredmény született. A kiállításon láthatjuk Bartalits ismeretlen festő készítette portréját, hátterében az általa faragott szobrokból Péter és Pál alakjával.

Mint ismert, Bartalits homokkő apostolszobrait azonban a stílusbeli egység, illetve a szívósabb anyag miatt Kiss György sóskúti kőszobraira cserélték a bazilika 1891-es neoromán átépítését követően. (Bartalits művei később az egykori szeminárium udvarába kerültek, ma a székesegyház nyugati bejáratától nem messze láthatók, fedett helyen, ezért is nevezik őket vándorló apostoloknak.) Kiss Györgytől is bemutat több alkotást a Széchenyi téri tárlat: Árpád vezér című szobrát és Nagy Konstantin csatáját ábrázoló fafaragással készített domborművét. Így egyedülálló lehetőség nyílik a két alkotó munkáinak stílusjegyeinek összehasonlítására.

Változatos műfajok által tárul fel művészek és mecénások tevékenysége

A kiállított alkotások során arra is felfigyelhetünk, a legtöbb alkotó mecénási felkérésre, megrendelésre érkezett a 19. század során Pécsre. Ezek közül kiemelkedik a Zsolnay család, a Vasváry-család illetve a katolikus egyház és püspökei.

Azt is megtudhatjuk, hogy Zsolnay Vilmos festőművészi tevékenységet is folytatott, csakúgy, mint később leánya, Sikorszky Zsolnay Júlia.

Minderről változatos műfajokban mesél a Nagy András osztályvezető főmuzeológus által rendezett tárlat. A grafikák és festmények mellett találkozhatunk többek között egy szalmából készített képpel, szobrokkal és domborművel, valamint iparművészeti alkotásokkal: bútorokkal, használati tárgyakkal. E téren is várnak kuriózumok, például a térhatású képnézegetést lehetővé tevő sztereoszkóp és a fuvolaművek játszására alkalmas zeneszekrény (ez utóbbinál azonban nem világos a látogató számára, hogy hallható-e valamiképp a kiállítás ajánlójában ígért zenemű, vagy csak némán csodálható az eszköz).

A tárlat olyan bizarr, különleges és egyben szomorú történettel is megismerteti látogatóit, mint az egykor közismert pécsi család sarja, a litográfus Hochrein Ottó életútja, aki elismert grafikusból vált az elszegényedés ellen küzdő pénzhamisítóvá, ám élete tragikus véget ért.