2006.03.03. 13:46
Kiírták a referendumot Montenegró függetlenségéről
Filip Vujanovics, Montenegró elnöke csütörtökön kiírta a népszavazást a jelenleg még a szövetségi állam tagköztársaságaként működő balkáni ország függetlenségéről. A referendumot május 21-én tartják. Filip Vujanovics javaslata szerint a népszavazásra bocsátott kérdés így hangzik: „Kívánja-e Ön, hogy Montenegró független állam legyen az ezzel járó teljes nemzetközi elismertséggel?”
Nyilatkozatában az elnök elmondta, hogy a parlament és Montenegró is büszke lehet arra, hogy egyhangúlag fogadták el a határozatot arról, hogy népszavazáson döntsenek az állam jövőjéről és függetlenségéről. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy 14 évvel ezelőtt már tartottak egy népszavazást, amelyen a lakosság kifejezte óhaját, hogy Montenegró az akkori, Kis-Jugoszláviának is nevezett Jugoszláv Szövetségi Köztársaság tagállama maradjon. Az elnök hozzátette, hogy az akkori népszavazás lebonyolítása után zavargások kezdődtek az országban. Vujanovics megítélése szerint 14 esztendőre volt szükség ahhoz, hogy az akkor keletkezett sebek begyógyuljanak. Az elnök hozzátette még, hogy akármilyen döntés szülessen is a népszavazáson Montenegró jövőjéről, az megmutatja majd, hogy az ország lakossága milyen államban szeretne élni. Ha semmi másban, ebben az egy kérdésben mindenképp igaza van.
A montenegrói nemzeti mítosz szerves része, hogy amikor a török birodalom egészen Budáig ért, a Balkánon Montenegró volt az egyetlen független állam. Sőt, az oszmán birodalom annyira tiszteletben tartotta a kis hegyvidéki államocska szuverenitását, hogy még nagykövetséget is nyitott annak történelmi fővárosában, Cetinjében. Az egykori török külképviselet gyönyörű épületében ma művészeti főiskola működik.
Sok víz lefolyt azóta már a Tarán, az ország gyönyörű, hegyvidéki folyóján, melynek völgye az egyik legszebb Európának ezen a vidékén. S nem is csak mellesleg: a világörökség része. Az ország, vagy ahogy mostanában nevezik, tagköztársaság közigazgatási központja már rég Podgoricába, a titói Jugoszlávia idején Titogradnak nevezett városba került át.
Habár a múlt század kilencvenes éveinek polgárháborúiban, melyek eredményeként az egykori Jugoszlávia darabjaira hullott, Montenegró területén nem folytak fegyveres összetűzések, bár a háborús rémségek természetesen nem kerülhették el. A montenegrói hegyekből lőtte az akkor még Jugoszláv Néphadseregnek nevezett, Belgrádból, milosevicsi önkényuralmi felügyelettel irányított haderő tüzérsége Dubrovnikot, a horvát tengerpart gyöngyszemét. Azokból a hegyekből, amelyet a háború kitörése előtt felvonó kötött össze ugyanazzal a Dubrovnikkal.
Montenegró a mai napig is rettenetesen megosztott. Vannak, akik önálló nemzetnek tekintik magukat, nyelvüket pedig önálló montenegrói nyelvnek, s vannak, akik azt vallják, hogy ők is ugyanolyan szerbek, mint a többi, a nyelvük pedig csak a szerb egyik tájszólásának tekinthető. A két tábor aránya pedig már lassan több mint egy évtizede holtponton áll az 50-50 százalék környékén. Az ebben a témában kiírt népszavazás is megbukott, egyszerűen annyira szoros volt az arány, hogy a döntetlenen kívül más eredményt nem lehetett kihirdetni. Milo Gyukanovics montenegrói elnök tavaly október közepén a sajtó nyilvánossága előtt megerősítette: az Európai Unió tisztségviselői arra igyekeznek rábírni a hivatalos Podgoricát, hogy ne 2006 áprilisában, hanem 2006 őszén írják ki a függetlenségi népszavazást.
Milo Gyukanovics, Szvetozar Marovics és a podgoricai tisztségviselők még a milosevicsi diktatúra idején azzal nyerték el a nemzetközi közösség szimpátiáját, hogy elhatárolódtak a diktatúrától (melynek korábban maguk is aktív részesei voltak) és a nemzetközi normák tiszteletben tartása, a demokrácia mellett sorakoztak fel. Most azonban a nemzetközi közösséget megtestesítő Európai Unió az, akinek már nincs szüksége a demokratikus Podgoricára a diktatórikus Belgráddal szemben. Az EU szemében a podgoricai függetlenségi mozgalom túlhaladottá vált. Brüsszel szeretné, ha ez a kérdés valahogy lekerülne napirendről, hiszen van még a térségben gond éppen elég.
A szellemet nem lehet visszazárni a palackba. Montenegró (egy része) függetlenséget akar. És ezt Milo Gyukanovics montenegrói elnök is tudja. Ezért nem fogadhatja ez az európai szuggesztiót a referendum elhalasztására – hiszen 2006 őszén válik esedékessé az államszövetség és az EU társulási és stabilizációs tárgyalásainak megkezdése, ami csökkenthetné a függetlenedési vágyat a lakosság egy részénél.
