Jó reggelt!

Hangosan és gyakrabban köszöntek mostanában a kertből a cinkék. Tudtuk a dolgunkat: a diófa ágára kikerült a tavalyi madáretető. A sárga mellényes vendégek gyorsan megismerték, csapatostul jártak rá a különféle magokra, alig győztük az utántöltést. Persze jöttek utánuk a verebek is, de ők csak alulról pislogtak az ingó házikóra. Eddig. Tegnap váratlan fordulat történt: az egyik cinke egy csomó magot pöckölt a földre. Szinte hányta kifelé az elemózsiát a szürke seregnek. S fél szemmel közben mintha azt leste volna, látjuk-e, nézzük-e mi is.