Kilók, grammok, és a többi

Hol vannak már a rubensi idomok? A régi korok női? Egy rubensi teltkarcsú menyecske-ideálból ma kijön egy fél tucat Naomi Cambell vagy Kate Moss. Az ötvenes évektől egyre soványabbak a modellek - a divatnak és a médiának köszönhetően így ma sokkal több nő válik szorongóvá, elégedetlenné önmagával, és/vagy válik táplálkozási zavarban szenvedő beteggé, mint 20 évvel ezelőtt. A testképzavarból eredő anorexia és bulímia terjedésében a média, a reklámipar és a divatszakma felelősségét bizonyítja, hogy a fejlődő országokban szinte ismeretlen az anorexia nervosa, a belső motivációból eredő önsanyargatás, koplalás (persze a soványság e helyeken sem ismeretlen - csak hát oka nem a divat, hanem az éhezés). A probléma már ott elkezdődik, hogy a nők jelentős hányadának genetikailag megadatott testalkata lehetetlenné teszi a modellekhez való hasonlatosságot: bármit tesznek, fele olyan vékony csípőjük sem lesz, mint amilyen a példaképnek.

A leggyakoribb étkezési zavarok az anorexia és a bulímia. Elsősorban a nőkre jellemző, a férfiak aránya körülbelül a betegek egytizede. Az anorexia a leggyakrabban a középiskolás és fiatal felnőtt korú nők körében alakul ki. A betegnek tekinthetők aránya - a teljes populációhoz képest - az anorexia esetében körülbelül 1 százalék, a bulímia pedig 3-4 százalékot érint. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a serdülő és fiatal felnőtt lányok közül körülbelül minden huszadiknak evészavarai vannak - illetve volt vagy lesz élete során. Az anorexia leggyakrabban a tizenéves kor elején, közepén alakul ki. A bulímia kicsit későbbre tehető, a húszas évek elejére. A tizenéves korban kialakuló anorexiásból később gyakran bulímiás lesz. Mi a különbség?

Az anorexiások nagy részének nincs betegségtudata. Nem látják be a súlyos egészségkárosodással, szélsőséges esetben halálos kimenetellel fenyegető gyilkos fogyókúra lehetséges veszélyeit, következményeit. Az anorexiás bármilyen vékony, kövérnek látja magát, és ennek az ellenkezőjéről nem lehet meggyőzni. Az anorexiás evéskor bűntudatot érez. Undorodik a kövérségtől, és gyakran az ételektől is, legyen az bármilyen király kaja. Szexuális vágyának hanyatlásával párhuzamosan a menstruációs ciklusai is felborulnak vagy megszűnnek. Az anorexiás ember gyakran maximalista, elérhetetlen célokat és elvárásokat tűz ki maga elé az élet különböző területein. 

A bulímia: falási roham, önhánytatás, koplalás-falás-hányás periódusok sorozata. Nem túlsúlyos emberekről beszélünk, bulímiás emberek többsége nagyjából átlagos testalkatú. A bulímiás általában tudatában van annak, hogy valami nincs rendben. Tisztában van vele, hogy farkaséhsége nem átlagos, és hogy ha eszik azt mértéktelenül teszi: az átlagos ember átlagos étkezése során bevitt kalóriamennyiség sokszorosát képes egy-egy alkalommal magához venni. Ezt nem mindig terített asztalnál, leülve teszi, hanem lopva, a hűtőből zabálva, szélsőséges esetben a szemétből falva fel a maradékot. Nem azért viselkedik így, mert gusztustalan, ízléstelen ember, hanem mert ellenállhatatlan vágyat érez, hogy egyen, egyen és egyen. A hányások során a gyomorból feljövő savak kikezdhetik a fogzománcát, ezért a betegség jelei sokszor először a fogazaton hagynak szembetűnő nyomokat. A bulímiás - az anorexiással szemben - nem aszexuális, sőt lehet, hogy fokozott szexuális vágy jellemzi.

Csak utalunk arra, hogy a fenti problémák hátterében - ahogy rendszeres olvasóink ezt szinte már megszokhatták - kifejezett családi patológia állhat fenn. Hatékony kezelésük is leginkább családterápiás keretek között oldható meg.

Az étkezési zavarok harmadik fajtája, a kényszerevés. A kényszerevő nem használ hashajtót, nem hánytatja magát, de evési rohamai vannak, folyamatosan és sokat eszik, ezért kövér. Ami pedig negatív önértékeléshez vezet(het). Sokan esznek többet vagy jóval többet, mint amennyit egészséges. Ez az állapot, életmód hasonlít az "átlag" droghasználóéhoz - a különbség csak annyi, hogy a kényszerevőnek nem a kábítószerek, hanem az evés, a jóllakás, az ínyenc falatok elkészítése és befalása a szenvedélye.

Civilizált világunkban az elhízás népbetegség, és következményes megbetegítő hatásával, szövődményeivel a vezető halálokok között szerepel, hasonlóan a dohányzáshoz és az alkoholizáláshoz. Meg persze az eszement közúti száguldáshoz - a fiatalok halálozási statisztikájában ugyanis a baleseti halál szomorúan előkelő helyen áll. De erről, azaz a kockázatkereső magatartásról mint szenvedélyről majd legközelebb. Addig is jó étvágyat mindenkinek.

Kovács Ignác, szociális munkás - addiktológiai konzultáns
Dr. Szemelyácz János, pszichiáter - addiktológus szakorvos
AZ INDIT (INtegrált Drogterápiás IntézeT) KÖZALAPÍTVÁNY - DROGAMBULANCIA, PÉCS KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
(H-7623, Pécs Szendrey J. u. 6. Tel.: 06/72/315-083)