Elsült a rendőr nadrágzsebében a pisztoly

A rendőr zsebében elsült a fegyver és ő maga is megsérült

Major József, a pécsbányatelepi kirendeltségnél szolgálatot tevő államrendőr 1922. szeptember 4-én délután 6 óra körül a Bánomi úton lévő lakása udvarán foglalatoskodott, mikor benyitott hozzá a szomszédságban lakó Erb Béla bányamunkás. Erb Béla rátámadt a rendőrre és igy kiáltott: „Most már tudom, hogy maga lopkodja a szőlőmet.”

A felháborodott rendőr felszólította a bányamunkást, hogy tüstént menjen vele a kirendeltséghez, és ha panasza van, tegye meg ott ellene a feljelentést. Erb tovább gorombáskodott, és a rendőr másodszor is felszólította, hogy kövesse őt. A bányamunkás erre homlokon vágta a rendőrt, majd nekiugrott és fojtogatni kezdte. A rendőr veszedelemben volt, mert a nálánál magasabb és sokkal erősebb bányamunkás már már legyűrte. Major utolsó erőfeszítésével kiszabadította magát, és a feleségének kiáltott, hozza elő a revolverét.

A fegyver elő is került, és mert Erb a harmadik felhívásnak sem engedelmeskedett, a rendőr közvetlen közelről mellbe lőtte. A támadó nyomban összeesett, súlyos, életveszélyes sérülést szenvedett.

Major József jelentkezett a felettes hatóságánál, majd elindult a bányakórház felé. Útközben súlyos baleset érte. Amint ugyanis a támadóját keresztül lőtte, izgatottságában a revolvert úgy tette nadrágja hátsó zsebébe, hogy azt nem zárta le. A revolver így elsült, és a golyó belefúródott bal alsó lábszárába. (Dunántúl, 1922. szeptember 8.)

Súlyos következményekkel járt az automobil kaland

Szerdán délután Mária-Remetéről Soroksárra búcsúsok érkeztek zászlókkal, miközben egyházi énekeket énekeltek. A menettel szemben két autó jött, amelyek elől a búcsújárók félre is húzódtak, de az egyik kocsi mégis elütötte özv. Ecker Antalné 37 éves asszonyt, aki közvetlen az autó előtt akart átszaladni az úttesten. Az asszony homlokán és vállán 14 napon belül gyógyuló zúzódásokat szenvedett. A soroksári búcsúsok erre köveket kezdtek dobálni az autósokra, majd pedig kirángatták az autó utasait a kocsiból, és ütlegelni kezdték őket.

Az autó utasai: Kis Péter dr. bajai ügyvéd, Halász Béla bajai gabonanagykereskedő és annak 15 éves leánya, akik Bajára igyekeztek, kénytelenek voltak a feldühödött tömeg ütlegei elől egy házba menekülni. A tömeg körülvette a házat és a megszorult utasok nem tudtak onnan kiszabadulni, csak mikor az összeütközés hírére megjelent a csendőrség. Az autó vezetője, Fischer Szilárd sofőr autójával Pesterzsébetre menekült, hogy az ottani rendőrséget hívja segítségül a szorongatott utasok megmentésére. A soroksári csendőrök azonban telefonon értesítették a pesterzsébeti rendőrséget, amely feltartóztatta az autót és a sofőrrel együtt visszavitték Soroksárra. (Pécsi Napló, 1925. szeptember 11.)

A képviselőjelölt baklövése

Egy víg társaságban a következő mulatságos históriát beszélték el: állítólag szó szerint megtörtént az eset.  X. képviselőjelölt úr Z. kerületben teljesen biztosra vette a mandátumot, a választást csak amolyan formalitásnak tartotta már. A múlt héten összegyűjtötte a kerület előkelőségeit, hogy programbeszédét megtartsa. A nap reggelén levelet kapott a jelölt, hogy a programbeszédét K. grófnő is, aki szintén nagyon melegen érdeklődik X. úr iránt, meg akarja hallgatni és a gyűlésre jó helyet kér.

Nagy volt az öröm X. úr táborában és az első sorban rezerváltak helyet a grófnő számára. Délután a programbeszéd idejére már az egész terem zsúfolva volt, csak a grófnő nem volt még jelen.

— Hát várunk — szóltak a kortesek.

És vártak.

Végre kinyílt a terem ajtaja, és egy feltűnően elegáns, szép nő libegett be az ajtón. A jelölt úr rohant az ajtóhoz, gyorsan bemutatkozott és előkelő grandezzával kísérte az első sorba. De amire odaért, hirtelen harsány kacagás hangzott fel. 

— Ugyan mit nevetnek ?!

S ekkor odasúgja az egyik híve: — Szent Isten! Mit csinált jelölt úr? Ez a nő ismert, kétes hírű hölgyecske. És ön karon fogva vezette be!  

A derültséget lecsillapítani nem lehetett. Sokan eltávoztak — a jelölt úr is gyorsan, és többé meg sem jelent a kerületben. A nevetségesség megölte. S a mandátum örökre elveszett. (Pécsi Figyelő, 1901. szeptember 20.)