Kellermayer Miklós professzor nem ért egyet Mellár Tamással

„Nyílt levél Mellár Tamás Egyetemi Tanár Úrnak

Kedves Tamás!

Minden tanárnak, de különösen az egyetemi tanároknak, akik a felnőtté válásuk korában tanítják a fiatalokat, a tudás átadásán túl, példaképeknek is kell lenniük!

Így Krisztus intelme az egyetemi tanárokra fokozottan is érvényes: „Ha viszont valaki megbotránkoztat egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.”(Mk 9,42).

Kemény szavak ezek!

Nem is mond máshol hasonlókat Jézus Krisztus, aki a Szeretet, az Út, az Igazság és az Élet, aki nélkül senki se juthat az Atyához, senki se juthat Isten Országába, az Igazság Világába.

Ő nem ítél el senkit, még a bűnösöket se, de a megbotránkoztatókat igen, és ezt nyilvánvalóan azért teszi, mert a legfőbb ártást okozzák, a lelkeket, különösen a fiatalok lelkét fertőzik meg.„

„Akinek megismertelek, miután visszajöttél Pécsre egy évtizeddel ezelőtt, az akkori nyilatkozataid, előadásaid, de az életrajzod, sőt az egyetem elvégzése után betöltött állásaid alapján is, mindaz, amiket most mondasz és teszel, ítéletem szerint nem más, mint ártó megbotránkoztatás.

El se tudom képzelni, hogy nézel a tiszta lelkű diákjaid szemébe.

Az alapján, ahogy megismertelek, te egy mélyen hívő, Krisztus tanításait követő, következésképp életpárti keresztény magyar professzor vagy.

De most teljesen mást beszélsz, teljesen mást teszel!

Nem kell professzornak, egyetemet végzettnek, sőt még érettségizettnek sem lenni ahhoz, hogy bárki döbbenettel ne észlelné azt az ádáz életellenességet, fondorlatos támadást az élet forrása, Krisztus ellen, az Őbenne hívők ellen, ami most egész Európában tombol, és aminek Magyarországon is támogatói vannak.”

„Ami a támadás természetét illeti, mindkettő, a miért(?) és a hogyan(?) is könnyen felismerhető.

Gyűlöletben felnövekedettek ádáz támadása ez, tehát azonos gyökerű, mint ami ellen Szent Kapisztrán János és Hunyadi János védte meg Magyarországot és Európát 1456-ban és életük feláldozásával Zrínyi Miklós és vitézei 1566-ban itt Szigetvárnál.

Te is jól tudod, mert mindenki, aki a Szentírást olvassa, ismeri Krisztus intelmét: „Két úrnak szolgálni nem lehet!„

Te most nem a védők közé állsz, hanem a védőket támadók közé.

Az eddigi életed, korábbi beszédeid, keresztényi megnyilvánulásaid alapján és az alapján is, hogy annak az egyetemnek vagy professzora, aminek én is, a mostani szavaidat, a mostani tetteidet nem tudom másnak ítélni, mint megbotránkoztatásnak, amiért közös hitünk szerint még máshol is felelned kell!”