Hámori József legendákat etet és itat

– Nekem a díszletekről, a különböző kisebb kellékekről szól az életem. Nem bántam meg soha, hihetetlen, hogy milyen hírességeket, Kossuth- és Jászai-díjas rendezőket és színészeket ismertem itt meg.

– Milyen hírességeket?

– Hát amikor kezdtem, Sík Ferenc volt a főrendező és itt játszott Holl Pisti, Péter, Gizi, Pásztor Erzsi, Kézdy György, meg Bán Laci bácsi. Nem sokkal később pedig nagy élmény volt számomra, hogy Sándor Pál rendezte a PNSZ-ben Hauptmanntól A patkányokat.

– Mi tartotta itt négy évtizeden át?

– Mindig szerettem a csavargó életet, és az első harminc évben rengeteget utazott a társulat, főként a régióban. Volt olyan, hogy még a fizetésemet és a váltó ruhámat is úgy hozták utánam a vidéki helyszínre. S eleinte megtörtént az is, hogy egy nap öt előadást kellett felszerelni. Havonta pedig olykor 25–30 előadásunk is volt.

– Így megy ez napjainkban is?

– Nekem csak azért nem, mert öt éve műtöttek a szívemmel, és most „levezető munkán” vagyok, a következő évad elejétől pedig nyugdíjas leszek.

– Mi a leggyakoribb kérdés a kellékeshez?

– Az ismerősök többnyire arra kíváncsiak, mit esznek és isznak a színészek a színpadon. Nos, alkohol nincs, soha nem is volt, a konyakot például teával helyettesítjük. Azért emlékszem olyanra is, hogy a Tettyén, nyári színházban megittak egy demizson bort a pódiumon, de ahhoz külön tanácsi engedélyt kellett előzetesen kérni. Az ételek egy része is dísz, amit valódi falatokkal körítünk. Ma már cigizni is tilos, gyógynövény dohányt még használhatunk, de meggyújtani azt sem szabad.

– És a legemlékezetesebb színdarab?

– A legelső, Shakespeare-től a Dupla vagy semmi, Sík Ferenc rendezésében. Egyébként minden új bemutatónak van olyan eleme, ami emlékezetes marad, mert különösen sokat kell küszködnünk vele.

– Otthon is ezermester?

– Berkesden élünk, a hobbikertünk és nagy gyümölcsösünk foglal le elsősorban.

Két lánya és négy unokája van

Hámori József 1956-ban született Pécsett. A Leőwey Klára Gimnáziumba járt középiskolába, de egy nyári diákfoglalkoztatás során beleszeretett a dekorációs szakmába. Bedolgozott a Tempó Ktsz-nél és egy debreceni mezőgazdasági vásár miatt még az érettségiről is lemaradt. 1974-ben került a Pécsi Nemzeti Színházhoz, s azóta is itt dolgozik kellékesként, 2014-ig a a kellék- és bútortár vezetője volt. Jó pár éve kiköltöztek Berkesdre a feleségével, s két felnőtt lányuk van, Vivien 29, Tímea 37 éves, valamint négy unokájuk. Közülük a legkisebb most háromhetes.