Óriási szalamandrák éltek a Mecsekben tízmillió évvel ezelőtt

A Mecsek lábánál nagy homokbányák találhatóak, ahonnan évtizedek óta kerülnek elő gerinces ősmaradványok. Nemrégiben olyan csontokat találtak, amilyenekre a szakemberek nem számítottak.

– Évtizedek óta tudjuk, hogy a Mecsek nagyon gazdag miocén ősmaradvány anyaggal rendelkezik, ezeknek a feldolgozásával foglalkozunk – mondta Sebe Krisztina, a Pécsi Tudományegyetem Földtani és Meteorológiai Tanszékének oktatója, kutatója.

Két kutatótársával, köztük Szabó Márton budapesti paleontológussal egy magángyűjtőt látogattak meg. Itt tűnt fel Szabó Mártonnak, hogy a gyűjtő vitrinjében bemutatott rájafogak között voltak olyan csontok, melyek valószínű nem rájától származnak. A gyanú később beigazolódott.

Kiderült, hogy ezek egy hatalmas kétéltű csontjai. Szentesi Zoltánnal, a Természettudományi Múzeum kétéltűekre szakosodott munkatársával szisztematikusan végignézték az összes általuk ismert gyűjtő kollekcióját, továbbá a magyarországi múzeumok gyűjteményeit is, ahonnan további leletek kerültek elő.

– Hogy miért terjedtek el az óriási, másfél méteres szalamandrák a Mecsekben, azt segít megválaszolni, ha az ember megvizsgálja, hogy a mai rokonaik milyen környezetben élnek – közölte Sebe Krisztina. – A mai óriásszalamandrák tiszta vizű, hegyi patakokban élnek Észak-Amerikában és Ázsiában, olyan éghajlaton, ahol van legalább egy nedves évszak, és nincsenek tartós fagyok.

Sok növénymaradványt találtak ugyanabban a bányában, ahonnan a csontok előkerültek. Ezekből kiolvasható, hogy milyen volt az éghajlat a Mecsekben 10–11 millió évvel ezelőtt. Abban az időszakban olyan szubtrópusi éghajlat uralkodott, amely a szalamandráknak megfelelt.

Szigetként tornyosult a Mecsek

Sok millió évvel ezelőtt a Pannon-tó az egész Kárpát-medencét beborította, és csak a mai hegyek álltak ki belőle szigetként, így a Mecsek is szigetként tornyosult, és ezt ölelte körbe a tó, mondta el lapunknak Sebe Krisztina, a Pécsi Tudományegyetem Földtani és Meteorológiai Tanszékének oktatója, kutatója. Ennek a tónak 10–11 millió éves üledékéből kerültek elő a most nyilvánosságra hozott leletek, de olyan lények csontjait is megtalálták, amelyek biztosan nem élhettek akkor a Pannon-tóban, hiszen az félig sós vizű tó volt. Sebe Krisztina közölte, hogy a szalamandracsontok mellett találtak cápafogakat is. Hozzátette, a cápák a sós tengervizet szeretik, így véleménye szerint azok korábban élhettek, és a maradványok egy korábbi üledékből mosódhattak bele a Pannon-tóba.