A hétvégén új lakó költözött a pécsi bábszínházba

A történet egy téli estén kezdődik, amikor az Egyszemű (Matta Lóránt) házának ablakán váratlan vendég kopogtat. A Hollókirály az, aki feleséget keres és az Egyszemű lányai (Balog Zita Mária, Papp Melinda és Kocsis Zsófia) közül válogatna. El is veszi a legkisebb lányt, és magával repíti zord otthonába. Ezután a fiatal királynénak már csak hét esztendeig kellene kibírnia, hogy meg ne lesse az elátkozott Hollókirályt valódi, emberi alakjában (Czéh Dániel). Kezdetét veszi tehát a várakozás.

Varsányi Péter, a francia népmese adaptációját is jegyző rendező egy interjúban azt nyilatkozta, bízik a gyerekek bölcsességében, hogy a maguk szintjén pontosan érteni fogják, hogy a vőlegény miért változott át és hogyan lehet megmenteni.

A hollókirály, bár nem magyar népmese, minden olyan elem (hetes szám, a várakozás) megtalálható benne, ami a legszeretettebb magyar népmesékben is. Az állatvőlegény, állatmenyasszony típusú történetek kedvelt mesék, ráadásul az ilyen típusú történetek legtöbbje a gyermekeket a párkapcsolati élet nehézségeire készíti fel. Félig türelmesen, félig izgatottan, vagy éppen lelkesen várja hát Gerda a hét év lejártát, miközben a tárgyak beszélni kezdenek hozzá és még több titokra fény derül. Például férje valódi nevére, vagy arra, hogy a házassága nem csak a várakozásról szól, hanem valóban a szerelemről. Mindez azonban idő előtt, éppen egy nappal az átok feloldása előtt válik számára is egyértelművé, onnantól kezdve pedig – hiába tudott hét esztendőt kivárni – egy éjjel is sok, enged a kíváncsiságnak. Nem is sejti, hogy ezzel milyen nagy bajt okoz férjének és a hollók népének. Hosszú útra indul hát, hogy jóvá tegye a hibát és nehéz akadályokat kell leküzdenie, hogy elérje férjét, aki így már emberi alakban ölelheti magához.

Szerethető, megérthető a legkisebbek számára is. Főleg, ha olyan elemekkel gazdagítják az előadást, mint a hosszú évekig tartó várakozást megkönnyítő mondókák, melyet azután a gyerekek mondogathatnak. „Egy: soha ne feledd, kettő: nappal után éj jő, három: nem láthatod párod... hét: szívem csak tiéd”.