Bizarr őshüllőre bukkantak Baranyában

Már nyolc éve kutatnak az ELTE Őslénytani Tanszék munkatársai Villányban, ahol 230 millió éves gerinces élőlények maradványai bújnak meg. A magyar kutatók szisztematikus ásatások révén több olyan kőzetréteget fedeztek fel, ahonnan mára sok ezer maradvány, csontok, koponyák, részleges csontvázak és fogak ezrei kerültek elő. A kutatók legfrissebb eredményeiket a Geologica Carpathica tudományos szaklapban publikálták.

– A legtöbb maradvány tengeri állatoktól származik, gyakoriak köztük a porcos halak fogai, csontjai, illetve olyan tengeri hüllők csontjai, mint a hosszú nyakú, hegyes fogú ragadozó Notosauriák és a törőfogú, páncélozott Placodontiak – mondta Ősi Attila paleontológus, az ELTE docense, a Magyar Dinoszauruszkutató Expedíció vezetője.

Nemrégiben egy Tanystropheus néven ismert őshüllő csontjaira bukkantak a szakemberek.

– A legnagyobb csigolyák méretei alapján a villányi Tanystropheus nyaka elérhette a 2 méteres hosszt, teljes testhossza pedig akár az 5 métert is – mutatta be az őshüllőt Ősi Attila. A hegyes, kúpos, párhuzamos barázdákkal díszített fogak arra utalnak, hogy ez a bizarr hüllő minden bizonnyal főként halakkal és a vízben úszó más, kisebb nagyobb szervezetekkel táplálkozott.

Partokon, szárazföldeken vadászott

A Tanystropheus életmódjáról már több mint száz esztendeje vitatkoznak a tudósok: egyes feltételezések szerint teljes mértékben vízi életmódot folytató, ragadozó forma volt, míg mások úgy gondolják, hogy bár képes lehetett hosszabb úszásra is, inkább a partokon, szárazföldeken vadászott.

Az egyetlen biztos támpont egy svájci leletben megőrződött gyomortartalom, amelyben nagyrészt halak és tengeri puhatestűek vázelemei láthatók – magyarázta a paleontológus. – Emellett, külföldi szakemberek által elvégzett kutatások alapján kiderült, hogy csontjainak szerkezete, a csontváz felépítése, illetve a leletek megőrződésének körülményei alapján leginkább valóban a szárazföldön élhetett.