A blues nem halhat meg

A PMD-nél nagy változás történt, bár nincs köze a koronavírushoz. Tavaly ősszel három évtized közös zenélés után egészségi állapota miatt kiszállt a bandából Katona „Fater” Tamás. A helyére pedig beállt a kaposvári gitáros, zeneszerző, oktató Kovács „Scast” Sándor.

Emellett van már egy ifjú gitártehetség is a csapatban, az apai ágon olasz származású Benda Matteo. Kiderült, a pandémiás helyzet sem hátráltatta a fellépéseket, A PMD Blues Band idén már négy sikeres koncertet adott 200-300 fős közönség előtt. A járvány miatt néhány fesztivált ugyan vissza kellett mondani, három horvátországi és néhány hazai, balatoni koncert is elmaradt, miként Eb Davis tervezett magyar fellépéseit is lefújták.

Fekete Kálmán mindemellett inkább azért kesereg, mert itthon mindent rétegzenének hívnak, ami nem pop. A honi rádiókban pedig évtizedek óta csak a popslágerek vannak műsoron, lebutítva a közönség­igényt. A határt átlépve viszont mindenütt a show business jelentős ágai a blues, a dzsessz és ezek társműfajai. Itthon nem épült ki az igényes könnyűzenére hajtó, és nem az azonnali bevételben utazó produceri szakma. Erről Fekete Kálmán így fogalmazott:

– Én ezt rántotthús-sültkrumpli szindrómának tartom. Ha egy étteremben kizárólag ez a kínálat, az élvezetes és egészségesebb ételeket sosem ismerhetik meg a vendégek. Pedig amikor itthon koncertezünk, azt tapasztaljuk, hogy mindenütt van kereslet az igényes könnyűzenére, ám a koncertszervezők biztosra mennek, és leragadnak a napi rádiós zenéknél.

– Vannak azért biztató jelek – teszi hozzá a bluesbillentyűs –, ha véget ér ez az őrület, 2021-re már kaptunk néhány komolyabb meghívást, felléphetünk pár rangos hazai és külhoni fesztiválon.

Arra a kérdésre, hogy mi lett azzal a tucatnyi bluesklubbal, amelyeket az elmúlt évek során Pécsett szervezett, elgondolkodtató választ adott:

– Nincs már egy sem, mert belefáradtam, nincs anyagi háttér, nincs mögöttünk szakmai érdekképviselet, miközben sorra tűnnek el értékes, profi pécsi bandák. Egy zeneszerető vendéglátós pedig nem sokáig vállalja fel egy-egy zenekar költségeit. Egyetlen megoldás lenne: intézményesíteni és a komolyzenéhez hasonlóan támogatni kellene a pécsi kortárs könnyűzenét. Klubjaimban közel 30 pécsi zenekarral dolgoztam, a blues, dzsessz, dzsesszrock, rockblues, világzene műfajokból, s mind jelentős turisztikai vonzerőt generált. De nem adom fel. Van egy klasszikus mondás: A blues soha nem hal meg (The Blues Never Die). Pár hete Orfűn a koncertünk első számán táncra perdültek, majd három órán keresztül zengett a taps és az ováció. Hát hadd szóljon, amíg csak bírjuk! – mondta végül Fekete Kálmán.