2020.11.28. 12:30
Az örömöt felidézve festette le városát, írta meg tanítói emlékeit Kozári Piroska
Szakácsné Kozári Piroskát szinte mindenki ismeri a városban. Klasszikus tanító néniként rajzot és hitet oktatott gyerekeknek, továbbá grafikákon, festményeken és könyvekben örökítette meg Pécs igazi értékeit. Egy kis tárlat született most képeiből Szeretett városom címmel a Civil Közösségek Házában, melyet, amint lehet, mindenkinek érdemes megnézni.
– Nyolc és fél évtizede soha nem szakadt el a várostól?
– Sőt, a tér leszűkíthető a Mecsek-oldalra. Kislányként a Szőlő utcában nőttem fel, és azon a környéken éltem meg a II. világháború eseményeit is. Itt bóklásztam a hegyoldali pincék és mandulafák között, s néztem a csodás városi panorámát. Idővel kicsit feljebb költöztem, most a Magaslati úton lakom.
– Mi vezette a rajzolás felé?
– Eleinte csak firkálgattam, de harmadikos kisiskolásként a tükörből lerajzoltam magam. Ez az önarckép pedig mindenkinek annyira tetszett, hogy elindított a pályán. A tanítóképzőben Kele Sándor karolt föl, aztán tanított Gebauer Ernő, a Szőnyi István tanítvány Erdősi András, valamint Martyn Ferenc is. Mindemellett a megélhetést a rajz-földrajz szakos tanári diplomám teremtette meg.
– A festészet végigkísérte az életét?
– Született legalább félezer grafikám és ugyanennyi festményem. Rengeteg titokrajzom van, amit buszon, külföldi utazások során készítettem, mert nagy kedvvel vetem papírra egyszerű, őszinte emberek ellesett pillanatait.
A képeim harmadán Pécs látható, másik harmadán hazai tájak és emberek: az országot legalább annyira szeretem, mint a városomat.
– S jött egy újabb korszak, az irodalom.
– Igen későn, 70 éves koromban. Az Ormánsági Hagyományápoló Társaság újságjának szerkesztése, a drávapalkonyai tagunk, Kovács Sándor néprajzi gyűjtő tevékenységének könyvbe rendezése vezetett el a Pécsi Népi Írók Baráti Társaságába.
Pedagógus élményeim megfogalmazásával indítottam, majd belelendülve írtam 12 novelláskötetet és egy családregényt.
– Maradt még megíratlan története?
– Most az „Életszilánkok”-on dolgozom, megtörtént képzőművészeti élményekhez kapcsolódó hazai és külföldi sztorikon, de benne lesz minden, ami a többi könyvből kimaradt.
A határon túl is voltak kiállításai
Szakácsné Kozári Piroska Pécsett született 1936-ban. Elvégezte a Pécsi Tanítóképzőt rajz-földrajz szakon. A Szent István téri Általános Iskolában kezdte a tanítást 1960-ban és a pályán maradt három és fél évtizeden át. Több kiállítása volt az országban és a határon túl. 25 éven át hitoktató volt a pécsi református gyülekezetnél, 30 évig az Ormánsági Hagyományápoló Társaság titkáraként tevékenykedett. Férje, Szakács József statikus mérnök 1984-ben balesetben elhunyt. Két gyermeke: József statikus mérnök, Piroska belgyógyász főorvos, két lány és két fiú unokája van.
