Az ellentmondások különleges időszakát jelenti a farsang

– A farsang téltemető, tavaszváró időszak volt, a mókázás, evés-ivás és a jelmezes alakoskodó szokások időszaka. Ekkorra szervezték a legtöbb lakodalmat, a disznótorok is ez idő tájt zajlottak – mondta dr. Hasanovic-Kolutácz Andrea, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója. 

– Megkülönböztetendő a farsang és a karnevál – tudtuk meg Burján István etnográfustól, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztály vezetőjétől. – Az itáliai nemesi eredetű karnevált a pompás öltözetek jellemzik, a farsang a gonosz elűzését célozza, így gyakran ijesztő, rongyos ruhába bújtak az emberek, gondoljunk a mohácsi busók maszkjaira. 

A farsang az ellentmondások időszaka is volt. 

– A népszokások alapjául az a megfigyelés szolgál, hogy minden kultúrában benne van a jónak és a rossznak, a férfinak és a nőnek, a világosnak és a sötétnek, valamint a komédiának és a tragédiának az ellentéte. Ez a szemlélet mélyen áthatotta a hagyományos középkori vagy a későbbi paraszti társadalmakat. Ekkor minden szabad volt, a korábban tiltott viselkedések is megengedetté váltak, ehhez az erkölcsi kötöttségek elengedése is hozzátartozott – tette hozzá Hasanovic-Kolutácz Andrea. 

– Ezért kellett többek között a maszk is, hiszen felismerhetetlenné tette az egyént a közösség számára. 

A maszk és a jelmez viselésének még egy ma is érvényes szempontjára világított rá Haramza Márk történész, a mohácsi busójárás rendszeres hagyományőrző résztvevője. 

– Lélektani szempontból felszabadító érzést jelent egy szerepbe való átlényegülés. A busójárás sokac neve poklade, azaz átváltozás. A jelmezbe bújással kilépünk hétköznapi életünkből, szerepeinkből – fogalmazott Haramza. 

Érdekes ellentmondást fedezhetünk fel a farsangi időszak megítélésében is. 

– Az erkölcs fellazulása, a mulatozás, evés-ivás jellemezte, melyről a középkori ferences prédikátor, Temesvári Pelbárt azt írta, „farsangban a halandók istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek” – mondta Burján István. 

Ez után szigorú böjt következett. Nem tartottak zenés mulatságot, lakodalmakat, sőt, voltak, akik a házasélettől is tartózkodtak, nem borotválkoztak és nem vágtak hajat sem. 

Egy még ma is fontos szempontra viszont felhívja a figyelmet a farsang, ez pedig nem más, mint a termékenység. 

– A termékenységvarázslási rítusok hatása is érződik a farsangi szokásokon. Az azonban ma is pozitív üzenet, hogy eleink kiemelt értékként tekintettek a termékenységre, a gyermekek születésére, mely nélkül nincs élet sem – fogalmazott Haramza Márk. 

– A farsangi bálok a párválasztás időszakát is jelentették, s gyakran tréfásan megjegyezték, ennek gyümölcsét a következő farsang idején már bölcsőben ringatják majd a fiatalok – tette hozzá Burján István.