Másképp értelmeznek egy-egy jelet a különböző generációk

Leggyakrabban baráti beszélgetésekben, de már üzleti, munkahelyi kapcsolataink során is használatosak a különféle emotikonok, a gifek, amelyek rövid, hang nélküli videó- és filmrészleteket mutatnak be. Az online csevegés mára már nem csak a legifjabb generációk fő kommunikációs eszköze, idősebb korosztályok is használják. A jelenség kettősségéről kérdeztük Guld Ádám médiakutatót, kommunikációs szakembert, a PTE adjunktusát.

– Az emojik jelentése korosztályonként is változik, az egyszerű mosolygós arcot például a fiatalok inkább passzív agresszívnek tartják… Jól látom?

– Valóban jellemző, hogy különböző generációk eltérő jelentést társítanak egy-egy emojihoz, az is jellemző, hogy az új jelentések mindig a legfiatalabbak között jelennek meg. A jelenség ma már sok félreértésre ad okot, mert oda-vissza igaz, hogy az eltérő korcsoportok tagjai hajlamosak teljesen félreértelmezni a másik szándékát. Például az érettebb generációk még mindig előszeretettel használják a sírva nevetős figurát, jellemzően egyszerre többet, miközben ez a tizenévesek között már egyáltalán nem divat. Ugyanígy érezheti egy anyuka, hogy milyen menőn megválaszolt egy üzenetet, ha feltartott hüvelykujj ikonnal válaszol egy tini üzenetére, holott ez abban a korosztályban egy meglehetősen sértő és flegma reakció. 

– Milyen tényezők határozhatják meg, hogy egy emojihoz milyen jelentés társul?

– Ez egyfelől kultúra, másfelől életkor és korszak függvénye is. Az online kultúra elképesztő sebességgel változik, így ahogyan az a fenti példákból is látszik, amit például az Y generáció 5-10 éve egyértelmű jelentésként társított egy-egy ikonhoz, az a fiatalok között ma már egészen mást jelenthet. 

 – Mit gondol, gyakori, hogy az online chatelés félreértésekhez vezet?

– Azt hiszem, hogy ez mindenkinek a hétköznapi tapasztalata, nagyon sok a félreolvasás az online környezetben. Rengeteget kommunikálunk írásban, ami a természetes személyközi kommunikációhoz képest egy jóval szűkebb csatorna, nem látjuk a partner testtartását, tekintetét, arcjátékát, nem halljuk a hanghordozását. Ezeket a plusz információkat, amelyek a jelentést pontosítják vagy árnyalják, részben közvetíteni tudják a hangulatjelek, de tökéletesen pótolni nem. Így a leggyakoribb félreértésre például az adhat okot, hogy valaki viccesnek vagy ironikusnak képzeli el az üzenetét, de mivel a címzett nem kap elég információt a szándékról, komolyan veszi azt. 

 – Már egy e-mailes levélváltás sem tud olyan interaktív és közvetlen lenni, mint egy személyes vagy akár videós, telefonos beszélgetés.

– Igen, ez így van, de azt gondolom, hogy ezzel mindenki tisztában van. Ezért van továbbra is komoly jelentősége például az üzleti életben a személyes találkozásnak, különösen egy projekt indítása előtt. A bizalom megalapozásához, a sikeres együttműködéshez máig szükség van a személyes kapcsolatokra is. 

– Milyen konfliktusokhoz vezethetnek a nem egyértelmű képi jelek használata? 

– Én azt gondolom, hogy a legegyszerűbb következmény a hétköznapi félreértés, a helytelen dekódolás. Ha ezekhez érzelmek is társulnak, akkor ennek már komolyabb következményei is lehetnek, sértődöttség, harag, düh... Ugyanakkor azt gondolom, hogy ezeket a helyzeteket is egyre jobban kezeljük, ahogy egyre természetessé válik a kommunikáció ezen formája. 

– Miben nehezítheti a kommunikációt és milyen veszélyei vannak hosszú távon, ha valaki csak a chatelésre hagyatkozik?

– Szerintem ez nem egy hétköznapi probléma. Ha valakinél ez előfordul, ott a kommunikációs problémákon túl már sokkal komolyabb diszfunkciók is lehetnek. 

– Másik oldalról viszont egyértelműen színesítik, árnyaltabbá, humorosabbá teszik a beszélgetést a virtuális csevegésben használatos gifek és emotikonok. 

– Ez így van, de ennek is megvan a maga helye. Gyakran találkozom azzal a problémával, hogy a fiatalabb munkavállalók a munkahelyi környezetben is azokat az írásbeli megoldásokat próbálják alkalmazni, amit a kortársaikkal is megszoktak. Nem nehéz kitalálni, hogy az érettebb generációk ebben a szituációban nem díjazzák a vicceskedő, személyeskedő vagy túlságosan informális üzeneteket. 

 – Mik lehetnek a pozitív hozadékai ezek egyre gyakoribb használatának?

– Őszintén szólva nem nagyon látok ilyet, de ez a változás nehezen visszafordítható. 

 – Lehetséges, hogy valaki, akinek nem erőssége a személyes, asszertív kommunikáció, jobban meg tud nyílni egy online beszélgetésben, vagy félrevezető ilyesmit feltételezni?

– Nem gondolom, hogy ez hosszabb távon bármire megoldás lehet. Szerencsére az életünket még nem kizárólagosan a digitális világban éljük, így a személyes jelenlét, a közvetlen emberi kommunikáció továbbra is rendkívül fontos. Aki úgy érzi, hogy ezzel nehézségei vannak, annak érdemes ezzel a problémával komolyabban foglalkoznia. A digitális média csodálatos dolog, sok mindenben segítheti az életünket, ha okosan használjuk, de a valós kapcsolatokat soha nem fogja pótolni vagy helyettesíteni. 

– Mit gondol, az online csevegések előtérbe kerülése mennyiben hat az emberi kapcsolatokra?

– Látni ilyen hatásokat már most, nem túl szívderítő. Amikor távol érzünk magunktól valakit fizikailag, általában sokkal többet engedünk meg magunknak. Könnyebb szemtelennek lenni, bántónak vagy sértőnek. És ami a legnagyobb különbség, hogy ha valaki olyat mond nekünk, ami nem tetszik, akkor egy kattintással ki tudunk lépni a beszélgetésből, illetve el tudjuk némítani az illetőt. Ezzel megint az a probléma, hogy a valós kapcsolatok nem így működnek, így ha valaki ezt a kommunikációs stílust sajátítja el vagy gyakorolja be, az nem lesz sikeres a személyes kapcsolatok ápolásában. Kisebb eséllyel lesznek barátai, talál párt és lesz sikeres a munkahelyén. Vissza kell térnünk a személyes kapcsolatok értékeléséhez – azt gondolom ennél nincs fontosabb.