Olvasónk szerint itt van egy képben az, ami ijesztő a világban

Bár a reggeli metsző szél kicsit elbizonytalanított, azért nagy nehezen nekivágtam a szokásos sétának a kutyával – kezdi olvasónk a levelét. – A megszokott útvonalon mentünk, már amennyire az megszokottnak mondható, hiszen alig egy éve lakunk itt: a már kicsit lazábban lakott pécsi városrész mellett kezdődik az erdő, kitaposott ösvényekkel, néha előttünk átugró őzekkel, igazi mecseki hangulattal.

Talán a hideg, a szél, a hóesés miatt lassabban haladtunk, és én is jobban figyeltem arra, hogy mi van körülöttem. És akkor vettem észre azt, ami a fotón is látható.

Persze, optimista hozzáállással azt is mondhatnám, hogy az élet utat tör, hogy a természet végül mindig győz. De nekem akkor, ott (és igazából most is) más járt a fejemben. Hogy ki az, aki képes kábé száz métert begyalogolni az erődbe, hogy ott dobja el az autógumit? Ki az, aki ezt követően gyorsan visszaszáll az autójába, és elégedetten hazasprintel? Ki az, aki gyaníthatóan a másik hármat is így „tűntette el”?  

De ugorhatunk is: senkinek, egy arra kirándulónak sem jutott eszébe később, hogy el kellene vinni onnan az a gumit? Vagy legalább szólni az illetékeseknek? Ráadásul ma már csak úgy lehetne elszállítani, ha valamilyen szerszámmal levágnánk – a kinőtt fa nagyon magas lett. 

Szóval akár boldog is lehetnék, hiszen a fa él és virul – de mégsem indult jól ez a hétvége. Mert tényleg komoly baj van a világgal. És ez nagyon megijeszt.