A villamos miatt komoly félelmek fogalmazódtak meg Pécsett

Ahhoz, hogy a Mecsek lábánál megindulhasson a kötöttpályás városi forgalom, rengeteg dolognak kellett korábban megtörténnie.

Egyrészt megvalósulhattak a technikai feltételek, másrészt szükség volt az újdonsághoz egy társadalmi igényre is. Egy település rangját, megítélését kedvezően befolyásolta, ha nem gyalog vagy fogattal kellett haladni.

Helyben 1913. szeptember 21-én alakult meg a Pécsi Villamos Vasúti Rt., a cég, amelyik az egész rendszert működtette. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mivel a berendezések, eszközök, felszerelések a település közösségi tulajdonát képezték. 

Ugorjunk a szemlézésben a Dunántúl című napilap 1913. október 21-én, kedden megjelent számához, ahol nagy részletességgel foglalkoztak az indulással. Egy nappal korábban, kilenc órakor az egész procedúra egy műtanrendőri (bármit is jelentsen a szó!) bejárással kezdődött. A Kereskedelmi Minisztériumból Imrédy Kálmán érkezett a helyszínre, egyben az egész „bejárást eszközlő” bizottságot is vezette. Természetesen ott volt vele Nendtvich Andor, Pécs akkori polgármestere is. A Ganz Gyárat, a kiépítésért felelős fővárosi céget Huber János, illetve Valatin Béla képviselte.

Az utazás végeztével, 11 óra körül a csoport visszatért a városháza épületébe, ahol jegyzőkönyvet vettek fel. A hálózat az elvárásoknak megfelelt, ezért megkapták az engedélyt a hivatalos megnyitásra is. Ezt követően, a belvárosból négy irányba indultak meg a kocsik, rajtuk az izgatott utasokkal. Az egyik a főpályaudvar felé, a másik a hadapródiskola irányába zötykölődött, a harmadik a Zsolnay Gyárat vette célba, a negyedik pedig a budai városi indóháznak tartott. Az állomás felé araszoló járat oda-vissza 45 perc alatt tudott csak megfordulni. Ezért, akinek sietős dolga akadt, inkább leszállt, gyalog téve meg a távolságot.

Az elején a menetrendet nehezen tartották be. De ígéretet tettek arra, hogy később minden gördülékenyebben fog zajlani. Egyes emlékezések alapján kijelenthetjük, a legtöbb városi témát a fapados ülőkéken lehetett összeszedni. A történet egészen 1960. augusztus 31-ig íródott. Akkor állt le az utolsó kocsi. Másnaptól már kizárólag buszjáratokkal végezték az utasok szállítását Pécsett.

A korabeli jelentések szerint a villamosjárat megindulása akkora látványosságnak számított a pécsi utcákon, hogy még karambolok is akadtak miatta. A mai viszonyokhoz képest gyér megyeszékhelyi forgalomban egyes kocsisok, sofőrök annyira belefeledkeztek a látványba, hogy összeütköztek egymással. Az egyik városi képviselő a kiépítés ideje alatt, a Király utcában később egyszerűen vérfürdőt jövendölt, nagyon veszélyesnek minősítve az új módit, a nagy száguldozást.