Ötvenéves Eszék és Pécs kapcsolata - képekkel idézzük fel a közös múltat

Akkoriban a Levis-koppintás olasz Super Rifle farmer és a Borovo-cipő volt a sláger. Ahogy a Napoleon és Badel konyak is szép számmal próbált meg valahogy átjutni a magyar oldalra a személyenként engedélyezett egy üvegen felül. A határátkelők vámraktárában – mint Laufer László, a Dunántúli Napló fotóriporterének képein is látszik – szépen megfért egymás mellett az eszéki piacra szánt magyar kávé és dió, valamint a célba nem ért égetett szeszek. 

Az éles szemű olvasók Hepp Mihályt, a Horvát Országos Önkormányzat 2007–2014 közötti elnökét, az Országgyűlés első horvát nemzetiségi szószólóját is felfedezhetik archív képünkön, amint éppen egy eszéki gazdasági küldöttségnek tolmácsol a Zsolnay-gyárban. Másik felvételünkön egy 1985-ös pécsi ipari vásárt láthatunk, ahová a horvát partnerek hagyományos délszláv finomsággal, csevappal érkeztek. 

Az 1991-ben kitört délszláv háború miatt sokan érkeztek Pécsre menekültként Eszékről. A vérontás után a gazdasági mellett újra felpörögtek a két város közötti kulturális kapcsolatok is. Színházak, zenészek, énekkarok és bábosok léptek fel hol az egyik, hol a másik városban. Szintén érdekesség, hogy Eszéken működött a Baranya rádió stúdiója, ahol pécsi rádiósok is dolgoztak. Több más emlékezetes pillanat mellett a Dunántúli Napló ott volt Eszéken akkor is, amikor a horvát futballválogatott 2008-ban megverte Németországot.